|
4. fejezet
Vibex 2008.03.25. 12:41
- Figyelj Ron, megmondanád, hogy miért olyan mérges rám Harry? Ma is úgy elrohant mellettem.
- Most direkt csinálod? Azt mondtad, hogy ne strapálja magát mert megkapja az engedéjt, és most meg szerinted miért nincs itt?! Faképnél hagytad a bagolyházban, és most Freddel bájologsz!- azzal ott is hagyott minket. Nagyon elrontotta a kedvemet. A barátaim észre is vették. Fred azt találta ki, hogy elvisz a Mézesfalásba. Aranyos volt tőle. Kaptam egy nagyon finom szivecskét. Ő is kapott egy harit. Bementünk a Foltozott üstbe és meghívott egy vajsörre. Most előszőr ittam ilyet de nagyon finom volt.
- Ha ez megnyugtat, én tudtam, hogy ott hagytad Harryt és nem hibáztatlak. Te neked nagyon nehéz. Ezért voltam zavarban hétfőn este, mert nem tudtam, hogy el szabad fogadnod a meghívást.
- Nagyon örülök, hogy elfogadtam a meghívást. De hidd el én nem vagyok szerelmes Harrybe, csak kedvelem, de pontosabban abba a percben nagyon is kedveltem, de különben úgy gondolok rá mint barátra. De téged is nagyon helyesnek tartalak.
- A lányok csak kuncogtak, de George, az kész kabaré volt, hogy nézett ki. Olyan vörös lett mint egy paprika ahogy türtőztette magát, hogy ne nevessen. Ron már nem csatlakozott hozzánk, annyira megharagudott rám. Nem volt kedvem egész nap csak szórakozni, mikor tudom, hogy Harry és Ron annyira haragszanak rám. A tölgyfa ajtónál elváltak utjaink és én a Griffendél torony felé vettem az irányt. A klubhelységbe kevesen voltak szerensére. Bizonyára még nem jöttek vissza a faluból. Harryt hamar megtalaláltam. Leültem mellé és meglepve láttam, hogy nem is szomorú, sőt vidám.
Ezt vegyem bóknak?- kérdezte miközben megfogta a kezem. Jól éreztem magam Freddel, szivesen dumáltam volna még, de ideje lett volna találkozni a többiekkel. Fred fizetett, aztán kimentünk és vártuk a többieket. Már nem is tudom min, de úgy elkezdtünk nevetni miközben a megbeszélt helyre sétáltunk, megbotlottam, de szerencsére őrangyalom el is kapott. Most már az ő szemeit néztem, mint ezelőtt pár nappal a Harryét. Fred nem volt aféle türelmes pasas így inkább kezdeményezett. Ott csókolóztunk az utcán. Szorosan átölelt és én többé nem akartam, hogy elengedjen. De egyszer minden jónak vége, és mi kéz a kézben indultunk, hogy találkozzunk a többiekkel.
- Te Betty mit csináltál Neville-el? Olyan nyitott és vidám amióta veled beszélt. És képzeld, lejött velem vacsorázni miután visszajött Roxmorts-ból.
-Hát ezt örömmel hallom. Tudod azért szeretnék beszélni veled, mert Ron azt mondta, hogy mérges vagy rám mert azt mondtam, hogy nem kell túl strapáld magad az engedélyért. De én ezt azért mondtam mert kellett beszélj az SVK tanárral, remélem beszéltél vele. És azt is mondta, hogy dühös vagy mert ott hagytalak hétfőn. Tudod megvolt rá az okom, nem mondhatom el mi, de hidd el hogy nyomós okom. És ha Fredért is haragszol rám, akkor nem tudok mit mondani. Jól megvagyok vele egyelőre.
- Figyelj beszéltem Lupin professzorral és nem bánom, hogy nem mentem, egy csomót mesélt a szüleimről, nagyon jót beszélgettünk. Mondtam neki azt a bagolyházas dolgot is, remélem nem haragszol, és azt mondta, hogy neked sokkal nehezebb, mint gondolnánk és biztos nem akartál belőlem hülyét csinálni. És ami Fredet illeti, csak akkor leszek dühös, ha bántani akar.
Hogy kibékültünk, megigértettem vele, hogy fog tanítani pár bűbájra. Egy kicsit varázslósakkoztunk, utána nekiültem házit írni, és valamiket másolni Hermione jegyzeteiből. Közben gyűltek az emberek. A haverok közül előszőr az ikrek és Lee, barátjuk jött valami új hülyeséget tervezni. Fred dobott egy puszit, majd leültek a kandalló mellé. Már besötétedett, mikor Neville is bejött. Kihasználtam az alkalmat, hogy korepetáljon gyógynövénytanból. Neville nagyon élvezte, és én is örültem, hogy kezdek valamit érteni a tantárgyból. Harry állított le minket, mert eszébe jutott mit fog nekem tanítani. Előszőr az alap bűbájokat mint a Lumos és utána meg a lefegyverző bűbájba is belekezdtünk. Aztán meg már én kértem, hogy hagyja abba, hisz mégis szombat este volt. Úgy elálmosodtam inkább mentem lefeküdni. Mikor Fred észrevette, hogy búcsúzkodom odajött, átkarolt és adott egy estipuszit. A szobámba volt Luca is, most végre megcirógathattam mint régebben. Aztán el is aludt az ölemben. Lepakoltam a párnájára és megpróbáltam rendet csinálni a kuckómban. Már pizsamámba voltam mikor benyitott Ginny és Hermione. Egyből lerohantak és megpróbáltak kiszedni belőlem minden részletet, nagy sikerrel.
- Olyan jó látni, hogy boldog vagy és Fednek is végre normális barátnője van. Anya biztos örülni fog.
- Miután hatvanszor is elmeséltem mindent töviről hegyire kinyilt az ajtó és egy alacsony, vékony, barna, hosszú hajú, pirospozsgás, széparcú lány, két kezében bőrőndökkel állt az ajtóban vidáman mosolyogva.
És még Harry-vel is kibékültél, ez csodás. De elmondanád nekem és Ginny-nek mégegszer, hogy pontosan mi történt.
- Réka!!!!!!!!!!
Szerző
Fejezet
A hét nagyon nehezen telt el, mindig csak Roxmortsról ábrándoztam. Mikor találkoztam az ikrekkel a nagy teremben mindig elkezdtem mosolyogni. Hermione persze ezt sose hagyta szó nélkül. Már Ginny állította le. Közben én tovább szemeztem Freddel. Ron furcsálta a dolgot, mivel ő nem tudott semmiről semmit, Harry viszont nagyon ügyetlenül, de megpróbált oda se figyelni. Végül szombati nap is eljött és én olyan korán keltem, hogy úgy gondoltam, hogy még belefér egy kis fürdő. Miután megtörülköztem megetettem Lucát és nekifogtam öltözködni. Felvettem a kedvenc farmeremet, egy fekete tornacipőt, és egy fekete felsőt lila mintával. A hajamat kibontottam és egy keskeny hajpántott vettem fel. Eddig még itt sose voltam kibontott hajjal. Otthon se szoktam valami gyakran úgy lenni.
Mikor a lányok felébredtek én már készen álltam a reggelire, de inkább megvártam a lányokat is. Az ebédlőben Harry dühösen viharzott el mellettem. Ez nagyon aggasztott. Eldöntöttem, hogy majd megkérdezem Rontól a délután folyamán mi a szitu.
Hamar eltelt az idő és mi már a kijárat felé baktattunk az iskola telkén. A falu is olyan csodás volt, mint amilyen távoli. Azt elfelejtettem mondani, hogy Fred is nagyon kicsípte magát, de ugyanolyan mókás maradt mint azelőtt. George és a lányok is jól elvoltak, csak Ron volt olyan különc. Mikor beértünk a faluba, elhatároztam, hogy megkérdzem mi volt a baja Harry
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
