Ginny Weasley Fan Site

Ez nem lehet igaz, hét éves korom óta olvasom a Harry Pottert és kaptam
egy meghívót. Ez eszméletlen. Most itt ülök a reptéren és írok az újdonsült
naplómba, amit nõvéremtõl kaptam, Csillától, hogy mindent megosztassak vele.
Nem fogok szerintem úgy írni, mint egy naplót, hisz magamat ismerve akkor
nem lenne türelmem hozzá, inkább majd a megszokott elbeszélés. Gondolom
Csilla nem fog haragudni :)

Na jó már voltam az Abszol úton is és nagyon jó volt. Elõször is elmondom,
hogy kellett vigyem magammal az elsõ fejezetet a Harry Potter könyvek
közül, hogy megtaláljuk pontosan hol van az Abszol út bejárta. Leghamarabb
pálcát akartam volna kipipálni a harmadik évhez szükséges listáról, így
Olivandert látogattuk meg. Olyan jó érzés volt tudni magamról, hogy most már
pálcatulajdonos vagyok. Ezek után megvettük a taláromat, amivel fogok járni
a Roxfortba, illetve a dísztaláromat, ami mély kék volt ezüst szálakkal.
Alig várom, hogy felvegyem majd.
Mikor mentünk a könyvekért egy roppant magas emberbe ütköztem, puha bundát
viselt és hosszú, ében fekete haja volt.
- Hagrid!- kiáltottam kissé meglepõdve látván, hogy az alak hátra is fordul.
- Ühüm, ühüm. -dörmögött- Ismerjük egymást?
- Hát igen... azaz nem. Vagyis én igen, de... várjunk csak, hogyhogy érted
amit mondok? Én nem tudok ilyen jól angolul.
- Á... szóval te vagy az a lány, aki Romániából jön. -mosolygott.
- Hát valahogy így oldotta meg Dumbledore a nyelvi problémákat. Különben
igen, én vagyok, azaz Betty - nyújtottam kezemet az elsõ olyan hõsnek, aki
annyira szimpatikus volt a könyvekbõl. Hirtelen annyi kérdésem lett volna,
de inkább nem mondtam semmit, hisz Dumbledore a szívemre kötötte, hogy ne
kotyogjak ki semmit se a könyvekbõl, és én inkább nem kockáztatok.
- Én Hagrid vagyok, de te gondolom már tudod. Legszívesebben megkérdezném
mi lesz majd mindennek a vége, de hát akkor megváltoztatom a jövõt, így
inkább segítek neked beszerezni a dolgokat, amik kellenek. Különben az idén
milyen tantárgyakat veszel fel? - érdeklõdött.
- Ha az érdekel, hogy felvettem-e a te tantárgyadat, akkor igen, és a
jóslástan is érdekelne-kuncogtam. Késõbb pedig már együtt sétáltunk a
könyvesbolthoz.

A nap nagyon hamar eltelt és már a 9 és 3/4-ik vágány elõtt álltam
mikor eszembe jutottak barátnõim: Dóri, Timi, Szasza és Réka, aki most is
biztos valamilyen könyvet búj, valószínû jó vastagot. Már sokszor
gondolkoztam azon hogy, hogy lehettem ilyen szívtelen, hisz otthon hagytam
õket és nem is tudok nekik írni. De viszont megnyugtattam magamat, mivel
biztos örülnek annak, hogy én örülök. De abban a pillanatban eldöntöttem,
hogy nem szabad feszélyezve átmennem a falon Lucával, az újdonsült
macskámmal.

Képzeld el \"kedves naplóm \" Harryvel, Ronnal és Hermionéval kerültem
egy fülkébe, na meg azzal a \"szürke idegennel\", azaz az újdonsült SVK
tanárral.
- Sziasztok, leülhetek? - érdeklõdtem félénken.
- Persze -mosolygott rám Hermione miközben Csámpást cirógatta.
- Köszönöm. Bettynek hívnak. Én is harmad éves vagyok.
- Én Hermione, õ pedig...
- Ron Weasley, Harry Potter és a másik tagot pedig még nem ismeritek -
mondtam végig, meglepõen lehengerlõ hatást biztosító monológomat.
- Heerm... ez honnan ismer? Hallottad, hogy miket mondott? - hebegett Ron
kétségbeesetten, majd mikor látta, hogy az úgy nevezett Heerm nem volt
valami izgatott, barátjára pillantott, aki szerintem most esett a
gondolatai zuhatagába.
-Milyen aranyos macskád van. Hogy hívják?
-Luca. A tied is aranyos - kuncogtam magamba, hisz már most majdnem
lebuktattam magam. Így társalogtunk az út többi részében, míg meg nem tapasztaltam azt a
kellemetlen érzést, amitõl féltem... Megjöttek a dementorok. Én sokkal
higgadtabb voltam barátaimnál, de azt a hátborzongató érzést...
- Óh, Makesz! Mi a fészkes... ütött beléd? - ugrott Ron a patkánya után, és
aztán Hermione és Harry.
Én gyorsan felébresztettem Remust, tudtam, hogy most csak õ segíthet, ha
dementorok vannak a közelben. Minden olyan gyorsan történt, Lupin tette a
dolgát és a fiúk is megúszták pár karcolással.
- Honnan tudtad? - kérdezte Hermione.
- A kisasszony jól informált, vagy tévedek? –mondta és mélyen a
szemembe nézett.
- Nem téved, de úgy látom ön kételkedik abban, hogy információim mennyire
biztosak. Nyugodjon meg, biztosítom arról, hogy minden apróságról tudok
beleértve a Rendet, amirõl hosszasan mesélhetnék, de gondolom nem akarja,
hogy mindenki tudjon errõl a bizonyos…
- Köszönöm, hogy megpróbált megnyugtatni de errõl, amit felhozott bárhol
olvashat. Nem hinném, hogy elkápráztatna e tudománnyal - nézett rám
megvetõen.
- Na van, ha akarja beszélhetünk így is Holdsáp. Tudom hol van Tapmancs és
hogy mi a tervük. Folytassam? Tudom ki az a Féregfark és azt is tudom hol
van jelenleg, és nem szeretném hogy Ágas fia tudná kirõl van szó - zártam
le röviden, mivel tudtam, hogy nincs velünk Féregfark, mert õt már nem
találták meg, nyugodtan beszélhetünk. Persze majd ezért is kapok a fejemre.
- Na jól van. Nem kell azért mindenkinek elkotyogni, de gondolom már
rájött, hogy a Rend tagjai tudnak az érkezésérõl – motyogott zavartan
Remus.

Ezek után az út nagyon hallgatag volt. Már Hermione se beszélt sokat, csak
Reggeli prófétát olvasgatta. Nem így terveztem, de az biztos, hogy Lupint
elkápráztattam. Örülnék neki, ha elmondhatnám legalább Hermionénak mi a
bökkenõ, de sajnos nem lehet.

Miután megérkeztünk McGalagony várt engem a bejáratnál, hogy elmagyarázza
mit kell tennem a nagy terembe, mielõtt vacsoráznánk. Nekem az elsõ
évesekkel kellett bemenni. Olyan ciki volt, hisz minden szem rám
szegezõdött. Még az ikreké is. De végül eljött az a pillanat amit annyira
vártam: megtudtam, hogy melyik házba illek leginkább.

- Ejnye, ez lesz ám a nehéz döntés. Ravasznak ravasz, és feje is van bõven,
mi az hogy. Bátorság hiányban se szenved.
- Kérem szépen én nem akarok a Mardekárba menni. Onnan jött ki Voldemort
is.
- Milyen bátor ki meri mondani a Sötét nevet. De ám ezzel a tettel se
könnyítette meg a dolgomat. Vajon hova is tegyelek?
- Én azt tudom, hogy nem akarok stréberek között lenni. Nem szeretek
tanulni - hisztiztem nagyba.
- Na jól van, legyen az a ház, amire õszintén vágysz, biztos sokra fogod
vinni ilyen csípõs nyelvvel. Griffendél!

Boldogan futottam Hermione asztalához, ahol boldogan fogadtak. Olyan jókat
ettem a lakoma alatt, és annyit hülyéskedtem Freddel és George-al. Sose
hittem volna, hogy egy napon velük és Ginny Weasley-vel fogok nevetni. Végül
Ron is megbékélt, és Harry is beszélt velem, ha nem Piton professzort
bámulta. Az az ember tényleg antipatikus. Bárcsak ne lenne kötelezõ a
bájitaltan.

Miközben nagyban vihogtam a lányokkal Malfoyon egy kis cetli repült az
asztalomra:

Kedves Beatrice

Örülök, hogy jól beilleszkedett. Mondta Lupin professzor, hogy maga
többet tud, mint gondolnánk. Ezért megkérném, hogy vacsora után tartson
velem az irodámba. Addig is remélem, hogy Remuson kívül senkinek se
kotyogott. Már most látom, hogy nem volt kár idehívnom.

Dumbledore
professzor

Na ez jól esett. Szóval irodájába megyünk? Ez olyan izgi. Tele van az
iroda állítólag sok kütyüvel. De vajon most azt akarja, hogy meséljem el az
összes könyvet? Na, az már nem volna emberi. Inkább felejtsük egyenlõre el
és hadd éljünk a mának. Ez azért nem volt olyan beszólás, mint amilyet
szoktam használni - ezt gondoltam magamba. Rám ragadt Fred mottója. Tényleg
ha már Frednél tartunk, õ nagyon emlékeztet valakire, de kire? Mindegy,
annyi biztos, hogy minden jó fej haverom nagyon hiányzik. Ha itt lenne Réka
biztos egy csomó jó tanáccsal tudna ellátni. Majd megpróbálok neki baglyot
küldeni.

1. fejezet