|
3. fejezet
Reni és Szani 2008.04.08. 19:08
Reni átküldte, szal lehet örülni.. :) ja, am ez a folytatás
Szeptember 27. csütörtök Dumbledore irodája…
Hát izé…
Nem én tehetek róla! Ő kezdte!
Na, jó leírom, hogy mi is történt. Még úgyse ért ide Dumbledore.
Szóval, átváltoztatástanon voltunk. McGali ma úgyis harapós kedvében volt.
Egy kis levelezéssel kezdtük, vagyis nem én, hanem az, az átkozott Black.
S: Mel.
M: Black. Mit akarsz?
S: Hogy ne hívj Blacknek.
M: Sajnálom lehetetlen.
S: Miért?
M: Csak.
S: Mikor randizunk?
M: …
S: Ma este?
M: Rendben, legyünk rajta túl.
Itt történt a baj. Bellácska úgy döntött, hogy magához Invitozta a levelünket. Ezt én nem néztem jó szemmel.
- Bella! – sziszegtem. – Ha meg akarod élni a délután, nagyon gyorsan add vissza.
De, mintha nem is hallotta volna, tovább olvasta. Pár perc múlva ajka ördögi vigyorra húzódott. Meglegyintette pálcáját, elmormolt valami igét, és tábla fölött egy hatalmas szívben ott virított a nevem Black neve mellett. Az osztály halk kuncogásba tört ki, McGali még háttal állt. Bella tovább fokozta a szívet, és egy nyilat biggyesztett bele.
Itt telt be a serleg. Felálltam, ami már alapjáraton is elég hangosra sikeredett.
Az osztály elhallgatott, Sirius hátra dőlt és kaján vigyorral a képén várta a fejleményeket. Odacsörtettem Bellácskához, és kitéptem a kezéből a levelet.
- Ez az enyém, megértetted? – sziszegtem a képébe.
- Mindig is tudtam, hogy Siriusnak rossz ízlése van, de, hogy ennyire?! – mondta.
Elegem volt. Belemarkoltam a hajába és megtéptem, ő meg elkezdett visítozni. McGali hátrafordult, én már épp elvégeztem a némító bűbájt, de a haját nem engedtem el. Ő is próbált védekezni, de hát, nem sikerült.
- Miss Channel, azonnal hagyja abba! Jöjjön velem, felkísérem az igazgatóiba – az ajkait iszonyú vékonyra szorította, már fehér árnyalatot vett fel. Lehorgasztott, de egyáltalán nem megbánó fejjel indultam utána. Úgy néz ki Bella néma marad, mert nem oldotta fel a bűbájt a prof. Mikor elértem Black mellett, ő rám kacsintott.
- Nem hiszem el Miss Channel! Hogy képzelte ezt? – kérdezte szigorúan a professzorasszony.
- De, tanárnő, ő kezdte. Ellopta – na, ezt nem mondom meg neki. – mármint egy szívet bűvölt a tábla felé, amibe azt írta, hogy Sirius&Channel. Megérdemelte!
- Tudja, nem az a megoldás, hogy akkor odamegy és megtépi a haját, hanem szól nekem.
- Elnézést, tanárnő legközelebb ezt teszem – persze ezt végig keresztbe tett ujjakkal mondtam.
- Remélem is, levonok 10 pontot a Griffendéltől, a továbbiakat, pedig majd az igazgató úr dönti el – mondta, most már kevésbé villámló szemekkel. 10 pont, már megérte. Igazgató? Ajaj.
- Tanárnő…
- Igen, Miss Channel?
- Ugye nem fognak kicsapni? – jó kicsit megijedtem.
- Nem, nem fogják. Kevés ahhoz egy hajtépés, hogy elbocsájtsák az embert – tisztán láttam, hogy szája kicsit enged a szorításból.
Szeptember 27. 19: 40 Klubhelység
Már megint Black! Ezt nem hiszem el! Miért vagyok én olyan szerencsétlen, hogy mindig Blackkel kell büntetőmunkára mennem? Két hét büntetőmunkát kaptam, és Blackkel kell letöltenem, mert ő is büntetésben van valami hülyeség miatt.
A büntetőmunka ma 8-kor kezdődik. Szóval mindjárt indulnom kell. Ja és azt még nem is mondtam, hogy így legalább nem kell randira mennem Blackkel. Végül is mind egy, hogy 2 óra büntetőmunka Blackkel vagy, hogy randi Blackkel, nem?! Na most már indulok, mindjárt 8 lesz…
Szeptember 28. csütörtök 11:23 Átváltoztatástan
Na, most lesz mit írnom, szörnyű volt a tegnapi nap, illetve este. 8-kor jelentkeztünk McGalagony szobájánál. A feladatunk az volt, hogy az összes képet letörölgessük. Mondanom se kell… ja, és meg is kell számolnunk, hogy hány darab van összesen. Most már tudom a listát teljes egészében.
1-1 az alapítókról (összesen 4)
1 közös az alapítókról
15 a volt igazgatókról
97 nagy varázslóról
75 nagy boszorkányokról
26 gyerek varázslókról
12 szellemekről
Szóval összesen 230 képet kellett letörölgetnünk. Még most is fáj a karom. Hoppá jött egy levél. Jajj ne mááár. Bellatrix írta.
Bella: Na milyen volt a tegnap esti randi???
Én: Hagyjál már, te elkényeztetett fruska. Nem volt semmi. Neked köszönhetően büntetőmunkán voltam.
(Megjegyzés: Ez így nem teljesen igaz…)
Bella: Óóóóóó… ne tudd meg, hogy sajnállak.
Én: Szállj már le rólam.”
- Miss Black, megtudhatnám, hogy mit ír, mikor éppen rám kéne figyelnie? – szólt közbe McGali.
- Én.. öhm semmit.
- 10 pont a Mardekártól!
Édes a bosszú, heheheeee! Megérdemli, legalább nem piszkál többet.
Szóval ott tartottam, hogy a festményeket kellett letörölgetnünk. Mikor végeztünk (kb. olyan 10 óra lehetett) alig bírtam már felemelni a karom. Teljesen elfáradtunk. Már indultam volna a klubhelységbe, mikor Black mellém lépett.
- Hová készülsz Melcie?
Már megint Melcie-nek hívott, de olyan fáradt voltam, hogy még visszaszólni sem volt erőm.
- Aludni. Miért Te nem?
- Á-á. Randink van. Elfelejtetted?
- Te komolyan még most akarsz randira menni? Ha elkapnak, akkor megint büntetőmunkára fognak.
- De nem kapnak el. Gyere – azzal megragadta a karom és elkezdett húzni. Mikor már a hatodik emeleten is túl voltunk, kezdtem sejteni, hogy hová megyünk. A szükség szobájába. Black megállt a balettozni tanuló trollok előtt és 3-szor elsétált az üres falszakasznál. Pár másodperc múlva feltűnt az ajtó. Benyitottam. Egy gyönyörű szép… fürdőszoba volt.
- Black, neked mi bajod? Komolyan mondod, hogy egy fürdőszobába akarsz randizni velem? – néztem rá elképedve.
- Azt halottam így jobban megy a dolog – válaszolta vigyorogva.
- Mi? A randi? – értetlenkedtem.
- Dehogy is. A szex…
- Hogy mi van?
- Ugyan már kicsi lány, csak nem gondoltad, hogy bármi mást akarok tőled? – nevetett. Pofon vágtam.
És itt felébredtem, hupsz, elfelejtettem mondani, hogy ezt csak álmodtam? Na, akkor most említem, ezt csak álmodtam, de még ez is reálisabb lett volna, mint ami történt.
Szóval addig minden igaz volt, amíg vége lett a büntinknek. Indultam volna vissza a klubhelyiségbe, de Sirius gyengéden, a könyökömnél fogva visszahúzott.
- Hová készülsz? – kérdezte.
- Például aludni? – tettem fel a kérdést.
- Még tartozol egy randival.
- Csak nem gondolod, hogy ez után még randira megyek! Black, leszakad a karom, holnap írni se tudok majd, sőt nem lesz erőm megtépni Bellácskát – fakadtam ki.
- De, ha Lily megtudja, hogy nem randiztál velem – mutatott rá.
- Jó, legyen. Hová megyünk? De ha lebukunk, leátkozom azt a csini fejedet a helyéről – morogtam.
- Szóval csini a fejem? – kérdezte kajánul.
- Hülye.
- Gyere utánam.
- Jó.
Némán róttuk a folyosókat, én már a végén csukott szemmel követtem és….
- Mel! Melcie! Melanie! – keltegetett valaki. Igen, elaludtam miközben mentünk. Fúú de gáz.
- Merlinre, ne már, hogy elaludtam Black, könyörgöm, tegyük át holnapra a randit – rimánkodtam. Mentségemre szóljon, már nagyon álmos voltam.
- Rendben, legyen – sóhajtott, majd felvett és a kezében vitt.
- Black, te mit csinálsz? – kérdeztem felvont szemöldökkel.
- Viszlek, nehogy megint elaludj, és eless.
- Kösz – morogtam. Mondjuk egész kényelmes módja volt az utazásnak. – Beszélni fogok McGalival, hogy vezesse be, hogy a lányokat így szállítsák.
- Uff.
- Csak ne uffogj! Különben is ne hívj Melcie-nek! – jutott eszembe.
- Igazán toppon van a reakció időd! – nevetett fel. Úgy nevet, mint egy kutya, egy cuki kutya. Jesszusom, Mel! Te még mindig nagyon fáradt vagy!!! Nem baj, ezt azért leírom.
- Fogd be – már alig voltam ébren.
- Visszavágásban se vagy a topon.
- Black, még egyszer megszólalsz, elhallgatatlak!
- Igen?
- Igen.
- Nem tudsz!
- Dehogynem, figyeld csak! – és megcsókoltam. Nagyon álmos voltam, azt se tudom, mit csinálok, de elértem a célomat, mert csendben maradt. Szerencse, hogy már ott voltunk, és ő leejtett döbbenetében, én pedig berohantam, és ennyi. Lefeküdtem aludni, és hát azt a szépséget álmodtam. Óóó, jön McGali, én megyek.
Szeptember 28. 18:40
Szóval ez történt tegnap este. Nem tudom, mi ütött belém és, hogy miért csináltam ezt. Még Lilynek se mertem elmondani, hogy mit műveltem. Egyszerűn félek a következményektől. Siriust, ma még csak távolról láttam. Talán jobb is… De nemsokára fogom közelebbről is a büntetőmunkán, és az elmaradt randit is ma fogjuk bepótolni… Biztos számon fogja kérni, hogy az mi volt tegnap… Na, most lemegyek vacsorázni.
Szeptember 29. pénetek 9:45 Bájitaltanon
Na, kell nekem is ilyen felelőtlennek lennem!?
Tegnap a klubhelységben hagytam a naplómat…
Következmény: James megtalálta…
A következményt követő következmény: elolvasta.
És utána: megtudta mi volt Siriusszal .
Szóval mostantól kezdve még a wc-re is magammal viszem, nehogy illetéktelen kezekbe kerüljön. Persze Jamesnek tartoztam némi magyarázattal…
- Mel, megtaláltam a naplódat – szólt oda, mikor már vagy fél órája kerestem. – Nem akarsz nekem mesélni valamit?
- James! Te elolvastad? – háborodtam föl.
- El. De most nem ez a lényeg. Mi volt tegnap este Siriusszal?
- Azt mondtad elolvastad, nem? Mást nem tudok mondani.
- Értem. De hogy?
- Nem tudom – válaszoltam vontatottan. – Fáradt voltam… és ez egyszerűen csak jött és kész. Ez lett a vége.
- Aha. De nem hiszem, hogy például Lucius Malfoyjal is ezt csináltad volna…
- Hogy jön ide most Malfoy?
- Nem az a lényeg, hanem az, hogy érzel-e valamit Sirius iránt.
- Nem tudom. Tegnap valahogy más volt, mint előtte. Sokkal normálisabb.
- Látod Melcie, mondtam én, hogy tud normális lenni. Csak ismerd meg a másik oldaláról – szólt barátságosan.
- Hát majd meglátjuk mi lesz. Ugyanis a randit mára halasztottuk… Jut eszembe, mi van Veled meg Lilyvel?
- Öhmm, egyelőre semmi. Hétvégén együtt megyünk Roxmortsba.
- Az jó. Sok sikert. Bocs de én most megyek büntetésre, Siriusszal…
- Oké. Melcie, észrevetted, hogy már nem Blacknek hívod? – mosolyogott rám James.
- Hoppá. Tényleg. Biztos csak… mindegy. Megyek. Szia.
- Jó. Szia.
Elindultam Sirius, illetve Black, vagyis Sirius, de nem… Black. Na jó, legyen Sirius. Szóval elindultam hogy szóljak neki, hogy büntimelónk van. A Kövér Dráma portréjánál össze is futottunk. Épp jött befelé.
- Hello Sirius. Büntetésre kell mennünk.
- Tudom. Menjünk. Egyébként mióta hívsz te Siriusnak.
- Toppon van a reakcióidőd – kezdtem most én.
- Hallgass!
- Nem hallgatok.
- Akkor majd én elhallgattatlak.
- Inkább nem kérdezem, hogy, hogy oké? – kissé zavarban voltam a tegnapi eset után. – Inkább nem szólalok meg.
Fúú, iszonyatos döbbenet ült ki az arcára. Én, pedig akkor és ott, elhatároztam, hogy tényleg nem fogok megszólalni, nehogy megismétlődjön a tegnapi incidens.
Némán indultunk el a bájitalterem felé, mert tegnap az üstöket kellett kipucolnunk. Végül is tény, hogy órák után kezdtem érezni a karomat, ez ellen tennie kellett McGalinak…
Szóval, a csendet mivel én nem tehettem, ezért Sirius törte meg.
- Most komoly nem fogsz megszólalni? – nézett rám. Én bólintottam. Elvigyorodott.
- Hm, szerintem még jól is jártam – vigyorgott.
Reakcióm: egy tasli.
- Aú, gonosz – tapogatta meg tarkóját. Én meg megvontam a vállamat és kinyújtottam a nyelvemet rá.
Elértük a pincébe vezető lépcsőt, ahogy lefele mentünk egyre hidegebb lett, és én hülye csak egy ujjatlant vettem fel, szóval enyhén fáztam. Ekkor Black, na kezdek magamhoz térni, végre megint Blackezem, visszatérve a tárgyra mikor már kissé dideregni kezdtem levette talárját, és rám terítette. Mivel én némasági fogadalmat tettem, csak rá mosolyogtam és összehúztam magamon a köpenyt. Az egyik sarkon feltűnt Mrs. Norris, az, az undok macskának nem nevezhető lény, akit nem csak a diákok, de még az én Whiskym is utált.
- Sicc, innen, büdös dög, büntetőmunkára megyünk! – zavarta el Black a macskát, és az mintha megértette volna, felhúzta az orrát és továbbállt.
Végre elértük a bájitaltantermet, és McGalagony helyett Lumpi volt ott.
- Jó estét, Channel, Black – biccentett felénk nyájasan. – Már megint büntetésben – ciccegett. – Fiatalság, bolondság. McGalagony professzor üzeni, hogy az összes üstöt ki kell takarítaniuk, de pálcát nem használhatnak. A felszerelést ott találják – mutatott az egyik sarokba. – Én most magukra hagyom önöket, és legkésőbb éjfélkor visszajövök, remélem, végeznek addigra. Érthető? – kérdezte. Én bólintottam, Black pedig egy ühümöt nyögött ki. – Mi van, a kisasszonynak elvitte a cica a nyelvét? – heherészett. Kac-kac nagyon vicces, ha tudná, hogy miért nem beszéltem akkor…
Itt írás közben jövök rá, hogy mennyire ellenszenves nekem ez a Lumpi. Na, mindegy miután elment kettesben maradtam Blackkel.
- Melcie, ne legyél már ilyen, tudom, hogy csak azért nem beszélsz velem, mert félsz a következménytől – mondta. Már nyitottam volna a számat, hogy ne nevezzen Melcie-nek, de időben észbe kaptam. Helyette inkább hátat fordítottam neki, és kezembe vettem munkaeszközeinket; egy súrolót, egy flakont, amiben valami citrom illatú lötty volt, és egy rongyot. Dudorászva álltam munkába.
- Hé, dudorászni nem ér! – közölte és odalépett elém. Szerintem nagyon gyilkosan nézhettem rá, mert nem csinált utána semmit, inkább ő is elkezdett egy üstöt súrolni.
- Jó, játsszuk inkább a te szabályaid szerint – sóhajtott lemondóan. Látod, milyen meggyőző tudok lenni?
Háromnegyed 11 körül végeztünk. Indultam volna vissza a klubhelyiség felé, mikor elkapta a kezemet. Dühösen néztem rá.
- Még van valami, amit be kell pótolnunk – vigyorgott. Ekkor még nem ugrott be mi az, agy csak kérdőn néztem rá.
- A randi – közölte úgy, mintha az időjárásról csevegnénk. Vagyis csevegne, mert ugye én nem beszélhettem, amiből kezdett elegem lenni. Sóhajtottam, majd dühösen bólintottam, hogy essünk túl rajta.
- A randi alatt feloldozlak, beszélhetsz. – Ó, mily nagylelkű… Elindultunk az egyik folyosón, és már azt hittem sose érünk oda, ahova, menni szándékozik. De elértük, a Csillagvizsgáló toronyban megálltunk.
- Itt vagyunk – mondta és beült az ablakba.
- Jó hely. Innen látni a csillagokat – szólaltam meg végre.
Felnéztünk a csillagos égre, mely gyönyörűen ragyogott.
- Nézd, ott a sárkány csillagkép. – szólt Black, és egy csillagkupac felé mutatott.
- Én, csak egy nagy rakás fényes pöttyöt látok – nevettem.
- Nézd meg jobban.
Jobban szemügyre vettem, és tényleg valami forma rajzolódott ki belőlük.
- Oh, már látom. De ez inkább egy jegesmedvére hasonlít.
- Honnan tudod, hogy jeges? – kezdett vitatkozni. – Lehet, hogy barna!
- Én biztosra veszem, hogy az jeges.
- Na jó. Most az egyszer igazat adok neked. De becsüld meg, mert nem gyakran teszek ilyet.
- Óh, köszönöm Sir Sirius Black, hogy óhajtott igazat adni nekem – viccelődtem.
- Szíves örömest Melanie Channel kisasszony – folytatta a megkezdett stílust. - Felkérhetem a hölgyet egy táncra? – folytatta tovább színpadiasan.
- Te most komolyan táncolni akarsz? – néztem rá.
- Miért is ne?! – nézett mókásan.
- Hát jó. Nem bánom. De ha rálépsz a lábamra, megbánod.
Még jó, hogy a szüleim kiskoromban annyira erőltették, hogy járjak társastáncra. Legalább egy kis tánctudás ragadt rám. Sirius, vagyis Black felém nyújtotta a karját, és én elfogadtam.
Zene nélkül, össze-vissza ugrálva elkezdtünk táncolni, már ha ezt annak lehetett nevezni. 10 percig jártuk ezt az ugrabugra táncot.
- Hé, ennyi elég lesz. Én már szédülök – sikítoztam vidáman.
Elengedett. Azonnal leheveredtem a földre. Kezemet szaporán fel-leemelkedő
mellkasomra tettem, és kapkodtam a levegőt. Sirius mellém feküdt, és ő is valami hasonlót produkált. 5 percnyi pihegés után Ő tört meg a csendet.
- Na, ugye, hogy nem léptem rá a lábadra? – nézett rám kajánul, ahogy szokott.
- Tényleg nem. Egész jól „táncolsz”.
- Kösz. (Jézusom, én tényleg megdicsértem Sirius Black-et? Biztos nem voltam magamnál. Na mindegy. Végül is ez egy randi volt, vagy mi a szösz.)
Egyszer csak felpattantam, és az ablakhoz rohantam. Felmásztam a párkányra, és ott azzal szórakoztam, hogy mennyire tudok kihajolni.
- Mel, ne csináld.
- Miért? - néztem rá kiskutya szemekkel. – Tök jó móka.
- Te vagy nem Melanie Channel vagy, vagy beszívtál. Ez veszélyes.
- Nincs semmi bajom.
- Majd lesz, ha így folytatod – válaszolta kissé idegesen.
Egy csepp veszélyérzet se volt bennem. Mintha kiütöttek volna. Nem voltam magamnál.
Lábamat lóbáltam az ablakpárkánynál. Ebben a pillanatban a jobb lábam lecsúszott a párkányból, és én félig lelógtam róla. Ha Black nem kap el, és húz vissza, biztos hogy elveszítem az egyensúlyom, és a sötét mélységben landolok. Tulajdonképpen megmentette az életem… Halkan elsuttogtam neki egy köszönömöt, majd visszamásztam a terembe. Úgy döntöttem, inkább biztonságos távolságból figyelem a csillagokat. Sirius mellettem állt.
- Nézd – mutatott a bal oldali irányba. – Egy hullócsillag. Kívánj valamit!
Meg se várta, hogy reagáljak, megcsókolt. Egy pillanatig zavartan néztem rá.
- Nekem ez volt a kívánságom. Most te kívánj!
Leblokkoltam. Hiszen én nem vagyok szerelemes Blackbe. De akkor miért borzongok meg minden érintésétől? Miért vágyom a csókjaira? És legfőképpen, miért CSÓKOLTAM VISSZA? Igen, visszacsókoltam. Én nem vagyok normális.
Miután visszacsókoltam, elrohantam.
- Melanie! Melanie várj! – kiabált utánam Black, de eszembe se volt megvárni, sőt gyorsabban szaladtam. Mikor végre elértem a portét, benyögtem a jelszót, beestem rajta, majd felrohantam a szobába, bevetettem magam az ágyba és nagyon gyorsan elaludtam.
Most mennem kell, mert végre kicsöngettek.
17:56 (lányok hálója)
Most itt fogom tölteni az egész délutánomat, mert ide nem jut be Black, egész nap üldözött, de én mindig meglógtam.
Mit is írtam az előbb? Azt, hogy ide nem tud Black feljutni. Mekkorát tévedtem…
Igen, itt van. Az ablakomban. Vagyis az ablakunkban, nem néztem fel, csak hallom, hogy Whisky dorombol, és kaparja…
Az, az álnok dög lassan jobban szereti Blacket, mint engem. Na, most akkor felnézek.
Felnéztem. Ez az idióta ott lebeg az ablaknál (seprűn) és kopog. Én tüntetőleg tovább folytatom az írást. Basszus, nem lehet ilyen zajban írni. Pillanat, akkor én most megyek és elzavarom.
18:33 Tiltott Rengeteg…
Hogy ez mekkora egy barom!!!
Leírom.
Szóval, felálltam, odasétáltam az ablakhoz, és készségesen kinyitottam.
- Mi a jó francot keresel itt Black? – kérdeztem dühösen.
- Hm, téged – vágott nagyon gondolkozó arcot.
- Nagyon vicces vagy, Black.
- Tegnap még Sirius voltam.
- Tegnap hülye voltam.
- Az ma sem változott –nevetett.
- Fordulj fel.
- Ezt te sem akarod.
- Ó, dehogynem.
- Ismerlek.
- Max a torkomat…
- De azt jól – vigyorgott tovább.
- Fulladj meg.
- Melcie, ismerd be, hogy kívánsz!
- Aha, a hátam közepére.
- Megtisztelő hely.
- És ne hívj Melcie-nek.
- Rendben, Mel.
- Kössz.
- Neked bármit.
- Black, tűnjél már el az ablakomból.
- Észrevetted, hogy a macskád mindig dorombol, ha a közelben vagyok?
- A macskám hülye.
- Az állatok megérzik a jó embereket, szóval a macskád szeret.
- Nem igaz. Utál, csak jól titkolja – morogtam.
- Azt ne mond, hogy színész macskád van! – nevetett.
- Balck hagyjál már! – azzal bevágtam az ablakot. Kissé túlságosan is… Az üveg kitört.
Az üvegkitörés hangjára bejött Lily, aki eddig a klubhelységben volt.
- Mel, itt meg mi történt? – célzott a kitört ablakra.
- Látod nem? – ordítottam rá.
- Jól van, jól van. Be ne kapj már.
- Bocs Lil, de ez a barom – mutattam a még mindig az ablak előtt röpködő Blackre – teljesen felidegesített.
- Aha.
- Most mi a fenét csináljunk? – néztem Lilyre idegesen.
- Szívem, neked Black szó szerint elvette az eszed. Reparo! – mutatott az ablakra, ami azonnal visszaállt eredeti helyére. – Boszorkányok vagyunk…
- Oh, tényleg. Kösz Lily – hálálkodtam. – Ez eszembe se jutott.
- Mondom Én, hogy Black elvette az eszed.
- Ez bizony így van cicám – szólt az említett.
- Áhh… ezt nem hiszem el. Kopj már le. Mégis mit akarsz még tőlem?
- Magyarázatot – felelt a kérdezett.
- Milyen magyarázatot? – játszottam a tudatlant.
- Tudod Te azt. Hogy miért csókoltál vissza, és utána miért rohantál el?!
- Nem tudom. Mondom, hogy hülye voltam.
- Szerintem pedig pont akkor voltál önmagad, aki nem rejti el mások elől az igazi arcát. Mert amit most csinálsz, csak egy álca.
- Nehogy már jobban ismerj engem, mint Én saját magam! Elegem van. Elmegyek.
Kirohantam a szobából, le az előtérbe. Onnan pedig egyenest ki a parkba. Nem néztem se jobbra, se balra, csak mentem előre… egyenest a Tiltott Rengeteg közepére.
Már teljesen sötét volt. A fák ágai rémisztően susogtak. Most jutott csak el a tudatomig, hogy hol is vagyok… A gáz, csak az, hogy egyáltalán nem figyeltem, hogy merről jöttem. Úristen, hogy fogok én kijutni innen?! És mi lesz, ha jön egy dementor, vagy valami lény? Ne agy Isten, egy vérfarkas…
Ez az, az idióta Black hibája. Ha nem akasztott volna ki ennyire, most nem lennék a halál szélén… Na, jó, a halál széle azért egy kicsit túlzás.. De mégis!
Rettenetesen félek. Most itt ülök egy farönkön, és a pálcámmal világítva írok. Mert persze Napló, Téged magammal hoztalak. Ha meghalok, legalább tudni fogják, hogy mi történt velem, és hogy mindenért Black volt a felelős.
Uh, ne! Nem! Ugye rosszul hallok… Valaki jön… Nem is jön, szalad, rohan. Méghozzá egyenesen felém… Lehet, hogy ennek rossz vége lesz, úgyhogy most kijelentem, hogy én voltam az, aki egyszer felgyújtotta McGalagony irodáját. De véletlen volt. A lényeg, hogy beismertem. Így nem fogok bűnökkel a lelkemen meghalni. Az a valaki egyre közelebb ér… Mindjárt meglátom ki az, és eldől mi lesz a sorsom. Viszlát Naplóm. Végül is szép életem volt… Csak a Black-ek kimaradhattak volna belőle!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
