|
2. fejezet
Zsani és Reni 2008.04.08. 19:05
Szeptember 23. Szombat 20:21 Griffendél klubhelyiség (a kandalló előtt)
Szijjja, Újonnan visszakapott Naplóm!
Eddig azért nem írtam neked, mert a drága James, úgy gondolta, hogy leszoktat a naplóírási mániámról, és eldugott.
De én röpke két-három hét alatt megtaláltalak! A hülyéje azt hitte, hogy a párnája alatt nem fogom megtalálni… Hát tévedett, de még mekkorát.
Azt sajnos nem árulhatom el, hogy hogyan sikerült bejutnom a fiúk szobájába, mert ha illetéktelen kezébe kerülne a naplóm, akkor sajna ki is csaphatnának, vagy legalábbis súlyos büntetőmunkákat kapnék, amire most nincs szükségem.
Jamesszel kiterveltük, hogy összehozzuk Remust és Elisont. Hát eddig nem sok sikerrel, mert most Remus a gyengélkedőn fekszik, havi baja van (na, ne gondolj rosszra!). Aki tudja, hogy ez Remusnál mit jelent az tudja, aki nem, hát az így járt.
Amúgy én is csak véletlenül tudtam meg, egyszer Jamesszel beszélgettem, és kicsúszott a száján.
Jajj ne, közeleg Black.
- Szija, bogaram! – Nem tudom, hogy hányadszorra írom le, de ez komolyan orvosi eset.
- Hello, Black! Szólíts, nyugodtan Melanie-nek, vagy Melnek. Különben is utálom a bogarakat.
- Én is – és elment. Na, jó ez tényleg hülye. Minek hív annak, hogyha utálja őket? Vagy ezt vegyem célzásnak? Hm, nem tudok kiigazodni rajta. Szerdán még szerenádot adott, most meg ez. Mondjuk szerenád után felképeltem, mert éppen McGali óráján jött neki ez a „remek” ötlete. Ezt figyuzd:
Melanie, Melanie te gyöngyök gyöngye,
Míg nem látlak a szívem is gyönge!
Virágom, rózsám édes, kicsi macskám,
Mondd, hogy szeretsz, szívem odaadnám.
Nekem az, az érzésem, hogy a Szent Mungóba lenne a helye…
Szóval McGali öt pontot levont, mert az órát megzavarta, de öt pontot adott, mert tetszett neki az improvizált költemény. Szóval pontok terén semmi nem változott.
Miután kicsöngettek vörös fejjel mentem oda Blackhez, és kapott egy olyat, hogy a csattanás visszhangzott a teremben. Azután kirohantam a teremből és ordibáltam egyet Jamesszel, mert sejtettem, hogy az ő keze is benne van a dologban. Persze, ő váltig állította, hogy nem. Aztán kitértünk Lilyre.
- Hogy van Lily? – érdeklődött.
- Remekül éppen ezt a cikket fejtegeti a suli újság részére; A beazonosíthatatlan repülő lények, alias, James Potter és Sirius Black – mondtam lehangolóan. Szegény James, pedig ő olyan aranyos, igazán felnyithatná Lily a szemét.
- Melcie (csak James hívhat így, ő is csak négyszemközt) – kezdte. – Miért gyűlöl engem Lily? – szegény nagyon el volt keseredve. Utoljára akkor láttam, ilyen szomorúnak, mikor meghalt a 15 éves papagája.
- Jaj, James Lily nem gyűlöl, legalábbis szerintem. Ő is vonzódik irántad, nem mondja ki, mert fél, de szerintem nem vagy közömbös a számára. Majd beszélek vele, csak ne legyél ilyen szomorú – öleltem meg szegényt.
- Köszönöm. És Melcie, tényleg nem tudtam, hogy mire készül Sirius, de szerintem jó móka volt – vigyorodott el. Erre csak egy horkantás volt a válaszom.
- Na, fel a fejjel, beszélek Lilyvel, és ne add fel! – bíztattam fogadott bátyámat.
- Rendben, köszi, Hugi – nevetett.
Na, ennyi volt.
Most megyek és beszélek az én drága barátnémmal, Lilyvel, hogy gondolja át ezt a James ügyet.
Szeptember 24. Vasárnap 14:50 könyvtárban
Kész, én feladom! Lily reménytelen eset! Teljesen vak. Tegnap este szóba hoztam neki Jamest…
- Lily, figyelj! Szeretnék veled beszélni...
- És miről? – érdeklődött barátnőm.
- James-ről.
- Ne kezd, már megint!
- Nyugi, nyugi. Nem lehet veled normálisan beszélni? – háborogtam.
- De. Bocsi!
- Ok, semmi baj. Szóval te nem érzel valamit James iránt?
- Hát nem tudom – sóhajtotta. - Néha meg tudnám ölni, viszont néha meg olyan kedves.
De mindig csak bajba keveri magát és engem is. Nem normális.
- De szeret téged. Én beszéltem vele. Látom rajta, hogy szenved. Még egy randit se engedsz neki. Át kéne gondolnod ezt a dolgot.
- Jó… de nem ígérek semmit. És különben se hiszem, hogy szeret. De ha már itt tartunk – kezdte -, akkor mi van Veled meg Siriusszal?! Biztos, hogy tetszel neki.
- Jaj, hagyj már azzal az idiótával. Mindig csak a gondot csinálja. És különben is a múltkor arra célzott, hogy utál…
- Akkor miért írt neked verset?!
- Azt csak hülyeségből. Hogy kinevessenek a többiek.
- Dehogy is.
- De igen. Sirius hülye és kész. ÉS NEM SZERETEM!
- Jó! Ha te így állsz hozzá, akkor én is. Nem megyek randizni James-szel. Pedig már majdnem rávettél - azzal elviharzott.
Még neki állt feljebb! Hihetetlen. Na mindegy. Most tanulnom kéne, mert mágiatöriből felelünk.
Szeptember 25. Hétfő 9:30 Bájitaltanon
Lilyvel kibékültünk. Illetve össze se voltunk veszve, csak… szóval csak nem értettünk egyet. Abban maradtunk, hogy senki nem megy randizni senkivel. De hogy ezt Jamesnek h fogom elmondani, hogy tulajdonképpen miattam nem randizhat Lilyvel.
Na, jó essünk túl rajta. Írok neki levelet.
M (Mel) J (James )
M: Hello James!
J: Szija Mel! Mizu?
M: Hát, tudod… nem éppen úgy sikerült a tegnapi beszélgetés Lilyvel mint ahogy terveztem…
J: Mert? Mi történt?
M: Hát mondtam, hogy adjon neked egy esélyt, és úgy tűnt, talán meg tudom győzni…
J: (…) és utána?
M: Utána azt mondta, hogy ha Ő randizik Veled, akkor nekem is kell Siriusszal…
J: És akkor most mi van?
M: Az, hogy én nem akarok Blackkal randizni!
J: Miért?
M: SZERINTED?
J: Mert félsz, hogy teljesen belezúgnál…
M: James, nem vagy vicces! Sose zúgnék bele abba a seggfejbe. Különben sem leszek a következő trófeája.
J: Nem seggfej! Melcie, a legjobb barátomról beszélsz!!! Hidd el, ismerem Siriust, és igazán szeret téged.
M: Pápápápápápápáp.
J: Hm?
M: Te sose nézel tévét? Tudod, abban a reklámban van!
J: Mi az a tévé?
M: Lényegtelen…
J: Na, ezt majd megvitatjuk óra után.
M: Remek…
És ennyi volt.
Szeptember 25. 20:20 Bagolyház (menekülés közben)
Igen menekülök. Hogy ki elől? Két válaszom is van: Black és Frics.
Jó párosítás, mi? Ilyen az én szerencsém…
Az egész úgy kezdődött, hogy én egyedül szép nyugodtan mentem a folyosón a klubhelyiség felé, mikor is Black közelített, ördögi mosollyal felém. Ez már nem jelentett semmi jót. De én mentem tovább. Nem kellett volna. Ugyanis azt hiszem nem vett észre, eldobott öt trágyagránátot és elrohant.
Persze Mrs. Norris ott ólálkodott, egyszer komolyan belerúgok abba a dögbe.
És hamarosan feltűnt a mi drága gondnokunk.
- Te, haszontalan! Most elkaplak, már egy hete ezeket a nyavalyás gránátokat dobálod, de most lefüleltelek. Gondoskodom róla, hogy többé ne tudj dobálózni, mert levágom a kezdet tövig – rikácsolta. Ez volt az a pont, mikor futásnak eredtem. Útközben belefutottam Blackbe.
- Kinyírlak! – üvöltöttem neki oda, majd tovább rohantam. Ő is rohant utánam.
- Miért? – Még csak nem is zilált, pedig rohanva beszélt. Ja, persze, az kviddics.
- Mert most Frics miattad üldöz, azt hiszi, hogy én dobálom tele a kastélyt trágyával – mondtam rohanás közben.
- Segítek lerázni – és elkanyarodott, de még visszakiabált –, utána megkereslek!
- Csak azt ne – nyeltem egy nagyot. Hirtelen ötlettől vezényelve a Bagolyház felé vettem az irányt, és most itt vagyok.
Jó ez a hely, csak kicsit piszkos. Itt van Hedvig, James hóbaglya. A nevét a Roxfort történetéből vette, ez volt az első név, amit meglátott azon az oldalon, ahol kinyitotta a könyvet.
Jó, hogy idejöttem, végre egyedül lehetek, és átgondolhatok mindent. Az Elison-Remus project még mindig nem halad, mert Remust csak holnap engedik ki a gyengélkedőről.
A Lily-James ügy, pedig szinte reménytelen, de én nem adom fel. Megfogadom, hogy összehozom őket, bármibe is fog kerülni. Kivétel persze a Black-randi. A franc, letört az egyik körmöm, na, nem baj. Szerinted egy Reparóval helyre hozható? Áh, hagyom, inkább nem teszek benne még nagyobb kárt.
Képzeld el, megtanítottam Whisky-t arra, hogy jelezze, hogyha a közelben van Black, olyankor mindig elkezd dorombolni… Még nem tökéletes a trükk, de dolgozom rajta, hogy inkább felborzolja a szőrét, vagy ilyesmi.
Olyan fura, idén még meg sem átkoztam Bellácskáékat, ezen sürgősen változtatnom kell.
Hangokat hallok, és ez nem bagolyhuhogás. Remélem nem Frics, és még jobban, hogy nem Mrs. Norris. Egyre közeledik, most elbújjak, vagy ne? Nyílik az ajtó…
22: 56 Az ágyamban
Nah szóval ott tartottam, hogy nyílik az ajtó… és belép rajta James!
- James? – kérdezem meglepetten.
- Mért? Kit vártál? – kérdezett vissza.
- Senkit, csak… mindegy. Mit keresel te itt?
- Szerinted mit szokás keresni egy bagolyházban? – nézett idétlenül.
- Őőő.. baglyot? – kérdeztem.
- Jobb esetben. De ha már itt tartunk, Te mit keresel itt?
- Frics elől bujkálok.
- Aha. Tudsz róla, hogy Sirius keres?
- Tudok. Ez a másik ok, ami miatt elbújtam. És minek kell neked bagoly?
- Logikus kérdés. Na, szerinted mire szokták a baglyokat használni?
- Jó, tudom, hogy levélküldésre. De kinek küldesz te levelet?
- Lilynek, de nem írtam alá, szóval ne mond el neki – pirult el.
- Jó. Értem. És mit írsz benne?
- Úgy is meg fogja mutatni nem? – nézett tudálékosan.
- De – adtam neki igazat.
- Na, hát majd akkor meglátod.
James odalépett Hedvighez, és elkezdte felkötni a lábára a levelet.
- Te tényleg ilyen hülye vagy? – néztem rá megrökönyödve.
- Miért?
- Ha Hedviggel küldöd el, akkor biztosan tudni fogja, hogy te írtad…
- Ja tényleg. Ez igaz. Mihez kezdenék én nélküled, Melcie? – ölelt át.
- Mondjuk, hülyét csinálnál magadból? – tettem fel az értelmetlen kérést.
- Mel, ez költői kérdésnek szántam.
- Jól van, na – durciztam.
James odalépett egy iskolai bagolyhoz, és annak a lábára kötötte a levelet, aztán útjára engedte.
- Na én megyek, mert ha elkapnak 9 után a folyosón, akkor nagy bajba keveredek. Pedig most nemes cél érdekében vagyok itt – színpadizált James.
- Hé azért nem kell túljátszani magad.
- Jó. Te nem jössz föl?
- De. Talán már Black is feladta a keresésem. Legalább is remélem…
Csak, hogy Black nem az a feladós típus, szóval az egyik folyosónál akadt ránk.
- Áhhh, végre Melcie, már órák óta kereslek.
- De jó nekem. És ne hívj Melcie-nek.
- Mért ne? James is így hív.
- Igen, de te nem vagy James.
- James nem akarnál lekopni? Mondjuk megkereshetnéd Evanst! – adta tudomására a fiúnak, hogy most nincs szükség a jelenlétére.
- Öhm… Akkor én megyek is – szólt, majd elindult a klubhelyiség felé.
- Mit akarsz Black?
- Téged. Egy randit.
- Soha – vágtam rá.
- Tudom, hogy vonzódsz hozzám. Ne is tagadd.
- Te teljesen hülye vagy. Kitől veszed ezt a sok sületlenséget?
- Hé Melcie, na légy ilyen durva.
- Mondtam már, hogy ne hívj Melcie-nek – válaszoltam dühösen.
- Én meg kértem már, hogy gyere randizni velem.
- Black, soha nem fogok veled randizni – sziszegtem. És ekkor elindult felém, nekilökött a falnak, és olyan közel lépett hozzám, hogy már csak pár centi választott el egymástól. Éreztem a mentolos leheletét, az Axe-os illatát.
- Soha ne mond, hogy soha – suttogta. – Szóval mi a válaszod?
- Nem – kibújtam fogságából és szaladva indultam el a klubhelyiség felé.
- Elfuthatsz, de el nem menekülhetsz! – kiabálta utánam. Mily romantikus…
És most itt vagyok.
- Mel! – ront be Lily. Hm, szerintem megkapta a verset.
Szeptember 25. 23:47 változatosság kedvéért az ágyamban
Túl vagyok egy mély beszélgetésen Lilyvel. Eltaláltam, a vers volt az.
Kezdem az elején.
- Mel! – rontott be Lily.
- Mond – csuktam be a naplóm.
- Ezt nézd – mondta, miközben elém rakott egy pergament.
Egyetlen óráért, mit veled tölthetnék,
Egyetlen percért, melyben csak te vagy, s én.
Odaadnám érte szívem dobbanását,
Szívem dobbanását, szívem vérét, vágyát.
*
Utóirat: Szeretlek!!!
Hm, nem semmi ez a James.
- Ki küldhette? – kérdeztem
- Nem tudom, de olyan romantikus – vigyorgott.
- Még tipped sincs? – húztam fel a szemöldököm.
- Nincs, tuti nem James volt. Ő túl gyerekes az ilyenhez – mondta.
- Szerintem nincs igazad, nem tudom ki küldte a verset, de szerintem Jamest se írd le a listáról teljesen – mondtam. Nagyon meg kellett magam erőltetnem. Hogy kedvesen tudjam kimondani a szavakat.
- Mel, te túl naiv vagy Jamesszel szemben – csóválta meg a fejét. Az egyik legjobb barátnőm, de most megtéptem volna.
- Nem, Lily, én csak ismerem Jamest. Te vagy az aki nem akarja meglátni a jó oldalát, csak mindig a rosszat, pedig észrevehetnéd, hogy sokat változott, és, hogy tényleg szeret – mondtam kicsit dühösen.
- Na, és Black? – támadt vissza.
- Black egészen más, ő tényleg egy ovis barom. És nem tudom, hogy miért zaklatsz vele, mikor ki sem állhatod! – mondtam erőteljesen
- Én Jamest is utálom!
- Nem hiszem, Lily. Te csak félsz, hogy csalódnod kéne benne, de biztosítalak róla, hogy Jamesnél jobb társat nem találnál magadnak. Adnod kéne neki egy esélyt.
- Soha.
- Soha ne mond, hogy soha – ajaj, ezt még Black mondta. Nem jó jel.
- Rendben nem mondom, hogy soha. Már mondtam, ha randizol Blackkel, akkor randizok Jamesszel.
- Nem tudod, hogy mit veszítesz – sóhajtottam fel.
- De igen, semmit nem veszítek. Jó éjt!
- Jó éjt! – morogtam. Behúzta a függönyöket.
Nem hiszem el, hogy milyen makacs tud lenni. Hiszen ő és James egymásnak vannak teremtve. Na, megyek aludni. Jó éjt!
Szeptember 26. Kedd 14:40 Klubhelység
Délelőtt, nem volt időm írni. Elvileg épp házidogát írok, gyakorlatilag meg naplót. Valahogy nem tudok semmi normálisat megfogalmazni a 17. század koboldfelkeléséről.
Bár nem is nagyon akarok…
Volt egy érdekes levelzésem mágiatörin.
„Black: Hello csajok!
Lily: Szija Sirius. Mi van?
Black: Semmi, én igazából Melcie-vel szeretnék ”beszélni”.
(Észrevétel:
1. Már megint Melcie-nek hívott!
2. Ismeri azt a szót, hogy szeretnék.
3. Egy helyesírási hiba sincs benne, ami Blacktől szokatlan.)
Én: De én meg nem akarok veled/tőled semmit!
James: Hello mindenki! Miről beszéltek?
Lily: Szia Mr. Elvagyoktelvemagamtól!
James: Kössz Lily, ez jól esett, szip-szip…
Én: James, szólj már rá az idióta haverodra, hogy ne írogassunk nekem!
Sirius: Héé, kikérem magamnak! Nem vagy ok idióta1!
James: Lily, mi újság a pasikkal?
Lily: Mit érdekel az téged.
James: Csak érdekel. Hányak vannak?
Lily: Hagyjál már békén. Egy van, de ő sokkal normálisabb mint Te.
James: És tetszett a vers?
Lily: Igen, nagyon tetszett, de most… MIIIII?????????? Te küldted??
James: Én…
Lily: Ugye most csak viccelsz...?
James: Nem, komolyan mondtam. És ami benne van, azt is komolyan gondoltam…
Lily: James… te komolyan… elment az eszed???
(Észrevétel: Megtört a jég! Lily Jamesnek hívta, és nem Mr. Elvagyoktelvemagamtól-nak, és nem is Potternek. Életében először! Ez nála már komoly haladás! )
Én: LILY…
Sirius: TE KOMOLYAN….
James: Jamesnek szólítottál????
Lily: Öhm… igen. De csak nyelv botlás volt!
Sirius: Dehogy volt nyelvbotlás! Haver innen már sima a pálya!
James: Lily… ugye eljössz velem randizni?
Lily: Dehogy megyek…
James: Légyszives. Kérlek…
Lily: NEM
Én: Gyerekek ne legyetek már ilyenek! Lily mondj már igent!
Lily: Rajtad múlik…
Istenem ilyen nincs!
James: Kérlek Melcie! Kérlek! Kérlek! Kérlek!
Én: Rendben… Elmegyek Blackkel randizni, de csak azért, hogy végre Lily is igent mondjon.
Lily: Oké… megegyeztünk!
Sirius: Haver, kösz, hogy nekem is leintézted a randit!”
Tehát most muszáj randiznom mennem Blackkel. De ennyit talán kibírok annak érdekében, hogy James és Lily végre egymásra találjon.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
