|
1. fejezet - Sokadik megérkezés Roxfortba
Zsani és Reni 2008.03.18. 17:04
Zsani és Reni sztorija, jó olvasást! :)
1. Sokadik megérkezés Roxfortba
Szeptember 1. (Szerda) 7:30 (Álmos vagyok)
Drága Naplóm! (és egyéb lények, akik még beleolvasnak, de ez mellékes)
Ma, arra keltem reggel hatkor, hogy drága 13 éves öcsém (született nevén: Alan Channel) a fülembe üvölt.
- Melanie!!!!!!! – na, pont így történt. Én csak morogtam egyet, hozzá vágtam egy párnát, és már épp aludtam volna vissza. – Melanie!
- Alan, tűnj a szobámból, mert ha nem, akkor én magam átkozlak ki innen – mordultam fel, megmarkolva pálcám.
- Nem varázsolhatsz a sulink kívül, tudom, hiszen már én is megkezdtem a Roxfortot, tudod, most leszek harmadikos – világosított fel a kis pisis, és tudtam, eljött az ideje, hogy kirugdossam a szobámból. Szóval, kómásan kimásztam az ágyamtól, és megindultam az öcsém felé. Így visszagondolva, tudom nem volt helyes, de utálom, ha ilyen korán keltenek fel. Na, ott tartottam, hogy nekiindultam, és szépen kilökdöstem a szobámból.
- Ezt megmondom anyunak! – Csórikám, azt hitte, meg tud fenyegetni.
- Rendben, hajrá. De, akkor én meg megmondom, hogy hétfőn kilested a szomszéd cafkát, miközben fürdött – vigyorogtam diadalom ittasan.
- Jó, nem mondalak meg – morogta. – Amúgy fél tízkor indulunk majd a pályaudvarra.
- Okés, addig elkészülök.
És ez után bevonultam a fürdőbe rendbetettem hosszú, hullámos, szőkésbarna hajamat. Szörnyű reggelente úgy nézek ki, mint akit megcsapott a 220. Megcsináltam a sminkem. Felöltöztem, felvettem egy szürke kapucnis pulcsit és hozzá egy farmert.
Méreteim, ha esetleg nem tudnád: 170cm magas vagyok, 52kiló, és jó az alakom. Ne hidd azt, hogy egoista vagyok, csak tisztában vagyok magammal és néztem már tükörbe.
És most itt ülök az asztalnál, és írok, miközben a kukorica pelyhemet eszem. Upsz, egy kis tej kiloccsant.
Jaj, de jó anyu is felkelt, hallom, ahogy jön le a lépcsőn, éssssss itt is van.
- Jó reggelt, anyu!
- Szia, Melanie! Fél tízkor indulunk.
- Tudom.
- Rendben.
Hmm, kiadós beszélgetés volt. Szerintem még mindig dühös rám, amiért vasárnap lecsúzliztam a szomszéd házban élő vén nyanya muskátliját. Mentségemre szóljon, megérdemelte! Mindig gyilkos szemekkel néz rám. Tipikus mugli. Ne értsd félre, nincs bajom a muglikkal, csak ezzel az eggyel, szegény, ha megtudná, hogy mi varázslók vagyunk, amit szerencsére nem tudhat meg, mivel különböző bűbájokkal körbe van véve a házunk, hogy az egy normális viktoriánus korabeli háznak tűnjön, tuti szívinfarktust kapna.
Már annyira várom, hogy végre találkozhassak Lilyvel, meg a többi csajszival, ja és persze a fogadott bátyámmal, Jamesel. Akit nem akarok látni, az a lökött Black, de persze amilyen szerencsém van, ő James legjobb barátja. Mondjuk Lily meg Jamest nem díjazza, ugyanis James bele van zúgva Lilybe, de Lily tagadja, hogy ő is ezt érezné James iránt, de én tudom, hogy vonzódik hozzá. Nagyon is! Anniyra várom már, hogy végre visszakerüljek a suliba, mert most hetedikesek leszünk, és mi leszünk a legnagyobbak! Itt és most fogadalmat teszek: Én Melanie Channel esküszöm, hogy Lucius Malfoyt az idén annyiszor bántalmazom testileg és lelkileg egyaránt, amennyiszer csak megérdemli, és a közelembe kerül.
Bocsi, most mennem kell, mert még össze kell szednem pár cuccot az induláshoz. Ja, és be kell fognom Whiskyt, az orosz kék fajtájú, fél éves macskámat.
Még mindig Szeptember 1. és még mindig Szerda 11:35 (unalom a köbön)
Miután végre sikerült befogni azt, a dögöt, és kedves öcsém is betuszkolta azt az idióta baglyát a ketrecbe sikerült elindulnunk. Félre értés ne essék, imádom az állatokat, csak akkor nem mikor kánonban nyivákolnak és szétmegy tőlük a fejem. Na, szóval elindultunk a kocsihoz, bepakoltuk a ládáinkat, erre az, az idegesítő szomszéd banya elkezdett örömódákat zengeni és hozzátette, hogy reméli jövő nyárig nem lát minket.
Mondhatni kedves… A pályaudvaron nehéz volt bejutni a 9 és 3/4–ik vágányhoz, mert iszonyat sokan voltak a muglik, de azért csak sikerült. Mikor átkeltünk a falon, na, ki volt az, akit először megláttam??? Mégis ki? Természetesen azt, akit a legjobban nem akartam… A Black familya.
- Szevasz Channel – jött oda Sirius azzal a letörölhetetlen vigyorral a képén.
- Na már csak te hiányoztál – morogtam, de Black-et ezt láthatóan nem érdekelte.
- Tudom. Hát nem nagyszerű Channel?! Egy újabb évig boldogíthatjuk egymást!
- De, nagyszerű – mondtam, még mindig nem túl lelkesen.
Már épp azon gondolkoztam, hogy kitalálok valamit, amivel lerázhatom ezt az idiótát, de ekkor valaki a nevemet kiáltotta.
- Mel – jött valahonnan a tömegből a hang.
Lily volt az. Felém sietett nagy ládákkal a kezében. Közben öcsikém eltűnt valahová, de hogy hová, az engem nagyon nem érdekelt. Apu segített feltenni a ládáinkat a vonatra, elköszöntünk tőlünk, és elindultunk helyet keresni. Természetesen már az összes fülke tele volt. Kivéve… egy nem. Ott csak Remus Lupin, az évfolyamtársunk ült. Lupin rendes srác, meg minden, de… Blackék barátja. Szóval, ha Remus ott van, akkor Blackék se lehetnek messze. De nem volt mit tenni, beültünk Remus mellé a fülkébe. Ahogy gondoltam, nem kellett sokáig várnunk megérkezett 3 elmaradhatatlan haverja, nevezetesen James Potter, Peter Pettegrew és Sirius Black.
- Ismét találkozunk Channel?! – szólt ismét vigyorogva.
- Úgy tűnik igen. – szóltam fáradtan, és eltökéltem, hogy ki fogom most bírni az utat veszekedés nélkül is. Talán.
De odafenn nem szeret engem valaki, mert McGalagonynak nem elég az iskolában csesztetni szegény Lilyt, még itt is a prefektusi kötelességeivel zaklatja. Szóval Remus és Lily – akik a Griffendél ház prefektusai – elindultak a vonaton járőrözni. Ebből az következett, hogy én egyedül maradtam a 3 fiúval.
- Channel nem akarsz beszélgetni? – kérdezte Black.
- Eltaláltad. NEM –vágtam rá.
Azt hiszem vették a lapot, mert ez után már nem zaklattak. Potter és Black – a két elválaszthatatlan jómadár – a kviddicsről beszélgettek, Peter meg valami könyvet olvasott. Szerencsére Lilyék hamar visszajöttek, így nem kellett odáig fajulnom, hogy beszálljak a beszélgetésbe. Lily beszámolt róla, hogy McGalagony elvárja tőle, hogy ha odaérnek a suliba, akkor az egész Griffendél ház lányhálóit átnézze, és nyilvántartást csináljon, hogy ki melyik szobában lakik. Szegény Lilynek lesz ám feladata. Majd segítek neki, addig se unatkozom. Most nagyon unatkozom, ugyanis Potter és Black még mindig a kviddicsről beszélnek, Peter még mindig olvas, Lily szintén olvas (a Roxfort történetét). Én meg megint csak ülök a hátsómon, és csinálom a nagy SEMMIT! Csak hogy én utálok egyhelyben ülni és semmit se csinálni. Na, én már biztos, hogy nem vagyok jól. Szívecskéket irkálok a naplómba! DE ILYET ÉN N EM SZOKTAM! Ez már a magas fokú unalom jele. Ki kéne találni már valamit, mert ez már súlyos.
- Látom, unatkozol Channel. Van egy ötletem. Üvegezzünk! – szól kaján vigyorral Black.
- Mi??? Na neee! – AZ KI VAN CSUKVA, HOGY ÉN BLACK-KEL ÜVEGEZZEK!!!
- Evans? –kérdezi Potter. Lily könyörgöm, mondj nemet!!!
Muhaha van egy olyan érzésem, hogy mi már telepatikus képességekkel bírunk. Na, leírom, hogy mi is volt Lily válasza.
- Nem.
Nem volt semmi más hozzáfűzni valója, csak kibökött egy egyszerű nemet. Hát igen, az én barátnőm.
- Hello, csajok! – köszöntem, mert közben berobbant a fülkénkben másik két barátnőm. Név szerint Charlie és Elison. Charlie vagány, rockos stílusú csajszi, szőke tépett hajjal. Charlie, pedig egy visszahúzódó, csendes lány, akinek kedvenc időtöltése az olvasás. Vörös göndör haja volt, kicsit sápadtabb bőre és szeplői, de normálisan öltözött, nem úgy, mint a stréberek. Szerintem Elison nagyon összeillene Remussal, csak mind a ketten olyan tunyák.
- Ti, hogyhogy itt? – nézett rám vigyorogva Charlie, miközben Black felé pillantott. Eredmény: hozzávágtam az éppen a kezem ügyébe kerülő Peter könyvét.
- Aú, ezt most miért kaptam? – kérdezte, miközben visszaadta Peternek a könyvet.
- Tudod te azt nagyon jól – morogtam.
- Csak nem miattam? – kérdezte vigyorogva Black.
- Álmodj hercegem! – fújtam rá.
- Ó, már a herceged vagyok? – lépett hozzám igen csak közel. – Jéé, te mit írsz?
- Semmit. – És becsaptam a naplómat.
Szeptember 1. Végre a Roxfortban 20: 42
Hát én esküszöm, hogy egyszer szembeköpöm az a cafka Bellácskát.
Na, elmesélem mi volt. Szóval, épp szálltunk ki a fiákerekből, és ez a liba elesett előttem a sárba, és azt állította McGalinak, hogy én gáncsoltam ki szánt szándékkal. Persze én mondtam, hogy nem én voltam meg minden, erre jött az a szőke bájgúnár, és azt hazudta a profnak, hogy tényleg én gáncsoltam ki. Mivel már két ember állította azt, hogy én gáncsoltam ki, ezért már most büntetőmunkára osztottak…
Ami az egészben a legrosszabb? Hogy jött Sirius, és fellökte Luciust, McGali szeme láttára, így velem együtt fog büntetőmunkát végezni. Hát igen, ilyen az én szerencsém.
Ez utáni következmények. Lent ülök magányosan a klubhelyiségben, mert én már kipakoltam, a többiek meg most pakolnak. Szóval, lent üldögéltem, amikor egy Black termett mellettem és lehuppant mellém.
- Megint te? – hihetetlen, hogy néha milyen „kedves” tudok lenni…
- Igen. Tudod, unatkozom – válaszolt.
- És? – kérdeztem lemondóan. Tudtam, tudtam, hogy ebből jó már nem sülhet ki.
- Üvegezünk? – csillant fel az a gyönyörű kék szeme. Mi van? Melanie, te hülye vagy. Na, mindegy nyomtatási hiba.
- Persze, hogy nem.
- De most miért? – biggyesztette le az ajkait.
- Mert egy; csak ketten vagyunk, kettő; elvből nem üvegezem – szerintem ezek elég jó indokok.
Közelebb húzódott hozzám.
- Bla? Black? Te mi a fenét csinálsz? – kérdezte ijedten.
- Bocsi, csak ráültél a zoknimra.
Ez hülye. Tuti. Kiszedtem magam alól a zokniját. (Csak tudnám, hogy, hogy került oda) És átadtam neki.
- Köszi! – és megint elkezdett felém közeledni.
- És most mit csinálsz? – húztam fel a szemöldököm.
- Szerinted? – kérdezett vigyorogva.
- Szerintem? Engem idegesítesz! – válaszoltam.
- És mégis miért? – nézett rám kissé szomorúan.
- Azért, mert létezel!!!
- Valld be, hogy odáig vagy értem, és azért idegesítelek, mert a közeledbe jöttem, és ha nem vigyázol még a végén rám veted magad! – mondta kaján vigyorral.
- SIRIUS BLACK! TE NEM VAGY NORMÁLIS!!! – vágtam rá azonnal, majd ott hagytam, és felmentem a szobánkba.
HOGY. LEHET. ILYEN. ÖNTELT. VALAKI.???? Én ezt nem értem… Mégis miből gondol ilyeneket ez a szerencsétlen??? Nem értem hogy barátkozhat egy ilyennel James. Ő sokkal normálisabb, mint Black.
Mikor felértem, Lilyék még mindig pakoltak. Rögtön látták, hogy valami „nincs rendben”.
- Mi a baj? – nézett rám érdeklődve Lil.
- Egyszóval: Sirius Black!
- Már bocs, de ez két szó – szólt közbe Charlie.
- Nem tök mindegy?
- De.
- Szóval mi történt Siriussal? – kérdezte Lily.
- Csak annyi, hogy ő a legönteltebb hólyag, akivel valaha összehozott a balsors! – „siránkoztam”. - Képzeljétek el, hogy ő is lent volt a klubhelységben, és egyre közelebb jött hozzám, és én megkérdeztem, hogy mit csinál? Ő visszakérdezett: Szerinted? Én meg válaszoltam, hogy szerintem engem idegesít. Erre ő képes volt a fejemhez vágni, hogy csak azért zavar, hogy a közelembe jött, mert hogy „odáig vagyok érte” és, hogy félek, hogy ha nem uralkodok magamon, a végén még rá vetem magam. SZERINTETEK NORMÁLIS?? – mondandóm végére, mér ismét üvöltöttem.
- Értünk Mel, de megkérhetünk, hogy ne rajtunk vezesd le a feszültséget? – kérlelt Elison.
- Ohh, persze. Bocsi, de nagyon kiakasztott ez az idióta. Egyébként meg neked nem a Griffendéleseket kéne számolgatnod Lil? – vetettem oda barátnőmnek.
- Juj, tényleg! – kapott a szájához az említett. – Kösz, hogy szóltál!
Gyorsan összekaptuk magunkat, és elindultunk számláló körutunkra.
Elég fárasztó és unalmas feladta volt, de mit volt, mit tenni, hozzáláttunk.
Kb fél hatkor végeztünk. Leadtuk McGalagony-nak a listát, majd a klubhelységbe mentünk, és csatlakozni akartunk Elisonékhoz. Csak hogy ez nem ment… ugyanis Elison épp Remussal beszélgetett! (nem akartuk megzavarni őket) Charlie-t nem találtuk. Szóval visszatérve Elisonhoz és Remushoz, ebből még lehet, hogy lesz valami.
Sajnos El észrevett minket, és abbahagyta a társalgást Remussal. Fél hét körül lementünk a nagyterembe vacsorázni. A vacsi közepén Blackék is befutottak. McGalagony közelített felénk. Kiosztotta a büntifeladatainkat aztán sebes léptekkel elment! Hihetetlen, hogy mi már az első nap büntetőmunkára vagyunk ítélve. Az még oké, hogy Black. Tőle ez megszokott. De hogy én is??? Azt nem értem, hogy Black minek keverte bajba magát, mert hogy én már nem tudtam, kimászni belőle az oké, de Ő simán elkerülhette volna. De legalább Lucius megkapta a magáét. És büntimunkán se leszek egyedül… Még Black is jobb, mint a semmi.
Ez az évem is jól indul! De talán, most egy szebb és jobb fejezet következik az életemben… (lehetőleg olyan amiben egy Black, Malfoy és Piton sem szerepel)
Ja azt még nem említettem, hogy szörnyű a hétfői órarend!
Először Dupla bájitaltan Lupsluckkal (kicsit flúgos az öreg) aztán bűbájtan, jóslástan, ebédszünet, Legendás Lények Gondozása stb.. stb… Még elolvasni is fárasztó. Le is fekszem, mert fel kell készülnöm a holnapi napra. Jó éjt! És Black – mentes álmokat!
Szeptember 2. 10:27 (Jóslástan)
Hát ez milyen egy unalmas óra. Ez az idióta Trewalney az előbb jósolta meg nekem, hogy ma pontosan 13 óra 43 perckor le fogok esni a lépcsőről. Kis kedves…
Aúcs, valami nekem repült. Egy levél.
Mizus? Körbenéztem, hogy ki írhatta. Ahha, megvan. Black.
Egész eddig jól voltam Körmöltem vissza. Egy jól célzott pálcasuhintással sikeresen fejbe találtam. Muhaha úgy kell neki. Szörnyű egyszerre három helyre jegyzetelni.
1.: Napló
2.: Egy pergamen arról a témáról, amiről a prof magyaráz.
3. Levél
Következtetés: nehéz az élet!
Visszajött a levél.
Jaj, ne legyél már ilyen. Én csak unatkozom
NEM ÉRDEKEL!!!!! Írjál Jamesnek, úgy látom ő is uncsizik Elröptettem a levelemet, de sajna pont idenézett az a banya.
- Na, de Miss Channel? Mégis mit csinál?
- Khm, öhm, izé. Szóval, megírtam Lilynek, hogy ha kettőre nem vagyok a klubhelyiségben, akkor a gyengélkedőn keressen, mert valószínű, hogy leestem a lépcsőn, ahogy azt a tanárnő jósolta.
- Áh, remek. Látom, hogy ön még sokra viheti ebben a világban, és kiváló látnok lehet magából.
Hát ez a tanár nem komplett. Na, mindegy lényeg, hogy kimagyaráztam magam. Visszajött a levél.
Jamesszel is levelezek. Ma nagyon jól nézel ki
Higgyem is el? Mit akarsz tőlem?
És kicsöngettek. A franc, már sose tudom meg, hogy melyik leckét akarja ezzel a módszerrel elkérni.
Szeptember 2. (Kedd) 16:52 (büntető munka előtt)
Elegem van ebből a napból! Nem akarok büntető munkára menni Blackkel!
Az ebéd az valami fantasztikus volt. Képzeld, szegény Lily megfázott, szóval most helyettem ő van lent a gyengélkedőn és Madam Pomfrey valami büdös gyógyteát főz neki. Én meg nem estem le a lépcsőn. Ennyit a jóslástanról…
Szerencsére Black nem zaklatott a nap további részében, mert a Tekergőkkel terveznek valamit. Érzem, hogy ennek nem lesz jó vége.
Jé, itt van Whisky. Ma még nem is láttam, na, pillanat elmegyek megetetni.
Na, itt vagyok. De válogatós lett ez a dög, mármint cica. Nem kellett neki a kenyér. Ezért megszántam konzervkajával.
Huh, beszív, kifúj, beszív, kifúj. Ne nézz hülyének, csak felkészülök a büntire. Hát még az milyen büntetés, hogy Blackkel leszek együtt. Segítség! Szabadítsátok ki Melanie-t!
Egy valami benne a jó dolog. Na, várjál, gondolkozom, feladom. Ennek nincsen jó oldala!
Ma még nem is beszéltem rendesen Jamesszel, ezt is be kell majd pótolnom. Majd büntetőmunka után benézek hozzá. Remek, indulnom kell. Kívánj sok kitartást, idegszálat, türelmet, és szerencsét!
Szeptember 2. 22:45 Az ágyamon döglök
Na ezt is túléltem! Ha eddig nem mondtam volna még el, még egyszer kijelentem: SIRIUS BLACK NEM NORMÁLIS! Tudtam, hogy abból semmi jó nem sülhet ki, hogy ha Black –kel együtt kell büntimelóra mennem.
Előzmény: Black túlságosan is vidáman érkezett, és ha Black vidám, akkor vakmerő is.
Cselekmény: A könyvtárban kellett könyveket selejteznünk. Black-nek köszönhetően a könyvek fele szakadtan, megrongált állapotban landolt a földön. (Nem részletezném, hogy miért.)
Következmény: Egy egész hét újabb büntetőmunka.
Miért? Miért?? Miért???
Miért kell nekem miniden egyes estémet Blac mellett töltenem? Miért kell Sirius Blacknek mindig valami bajt okoznia? És végezetül miért ver engem a sors???
Egészen biztos, hogy engem odafönt nagyon nem szeretnek! Mint látjátok, már ž 11 van. Csak most sikerült „végeznünk” a feladatunkkal. Alig tudom megmozdítani a kezem, annyira fáj a könyvek pakolgatásától! Remélem ezentúl legalább nem a könyvtárban kell a büntetőmunkát töltenünk!
1. Madam Cvikker kiállhatatlan.
2. Ha Black is velem van, nem vállalom, hogy könyvek közelébe kerüljek…
Na jó! El kéne kászálódnom fürdeni. Csak ne lenne olyan messze a fürdőszoba…
Szeptember 3. (Szerda) 10:37 Gyengélkedőn
Bizonyára felmerült bennetek, hogy mért is vagyok én a gyengélkedőn, amikor éppen Legendás Lények Gondozása órán kellene lenne. Igen, jó kérdés. Persze az is eszetekbe juthat, hogy talán Lilyt látogatom meg. Elképzelhető lenne. DE NEM ILYENKOR! Szóval ha tegnap azt mondtam Trewalney-re, hogy nem normális, akkor ma lehet, hogy azt mondom, hogy néha igaza van. Ugyanis leestem a lépcsőn. Végül is csak egy napot késett a jóslatának ideje... Eltört a lábam, szóval ide kellett jönnöm. Madam Pomfrey összeforrasztotta, de itt kell maradnom ma éjszakára. Nem túl kellemes, de 2 előnye is van.
1. Nem kell ma Black-kel büntimukára mennem.
2. Itt van Lily is!
- Héééé, én csak a második vagyok??? – szólt bele Lily.
- Dehogy is, csak most az előbb eszembe jutott, hogy nem kell büntetésre mennem.
- Miss Channel – szólt Madam Pomfrey - kérem szépen igya meg ezt a gyógyfőzetet az egészsége érdekében.
- Rendben – sóhajtottam. Egy perc, csak meg kell innom…
Na megittam. Szörnyű íze volt . Brrrr…
Asszem én most megpróbálok aludni, mert úgy hat a főzet. Majd írok ha jobban érzem magam. Pápá naplócskám.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
