|
6. fejezet
Gika 2008.03.29. 15:53
- Te, Betsy... Szerinted meddig maradjunk itt? – kérdezte Gika másfél órányi kártyázás után. – Én már unom ezt a szar játékot.
- Én is unom, de nem szar játék! Gondolj csak Laylára. Ha megtudná, hogy szarnak nevezted ezt a játékot... Megölne!
- Ajjh, de hát... – folytatta volna Gika, de barátnője lepisszegte. Betsy látott valami mozgást az erdő szélén. Mialatt a lányok kártyáztak, enyhén besötétedett. Félelmetes volt.
Hirtelen előbújt valami az erdőből. A két lány először csak döbbenten álldogált, aztán mikor felfogták, hogy egy kifejlett vérfarkassal állnak szemben, elkezdtek sikítozni, és futni. Futni, csak sajnos nem nagyon volt hova. Bebújtak Hagrid egyik nagyméretű töke mögé, mert úgy gondolták ez az egyetlen megoldás. A farkas úgy látszott, nem látta hogy hova bújtak, tehát ránézett a (teli)holdra, és vonyított.
- Nyugi! – suttogta Betsy Gika fülébe. Gika már nagyon kész volt, rettentően félt. Betsy is, de ő, mivel a farkas a kedvenc állata, nem mutathatta ki.
- Nyugi? – kérdezett vissza szintén suttogva Gika – De hát egy vérfarkas üldöz minket, és..
- Ha nem fogod be a szád, észreveszi, hogy itt vagyunk, szal kuss! – csöndesítette el barátnőjét a farkas kedvelő.
Ott üldögéltek még vagy 10 percet a tök mögött, mikor már nem hallottak semmilyen zajt sem. Úgy döntöttek, kinéznek egy kicsit, hogy elmúlt-e már a veszély. Betsy felajánlotta, hogy kinéz ő, de Gika mondta neki, hogy vagy mind a ketten mennek, vagy egyikőjük sem. Tehát mentek mind a ketten. Szerencsére a környék farkastól mentes volt. Legalábbis annak látszódott. A lányok szép csöndesen elindultak vissza a kastély felé.
- Miért nincs itt ilyenkor James? – kérdezte magától, még mindig suttogva Betsy. Gika itt elbőgte magát.
Pár percnyi sétálás után visszaértek a kastélyhoz, de még mielőtt beértek volna, megint meglátták kedvenc barátjukat, a vérfarkast.
- FUTÁS – kiáltotta Betsy.
Szerencsére épségben beértek, és bezárták a tölgyfaajtót is.
- Hú, meleg helyzet volt. – mondta Gika. – De ugye ez az egész köztünk marad? Az is, hogy sírtam?!
- Persze. – válaszolt Betsy, de mikor megfordult, meglátott egy olyan embert, akit akkor és ott lehet, hogy nem kellett volna meglátnia: Frics.
- Ajjajj. – szólt Gika. Már nem volt idejük elfutni, csak fintorogva bámultak a gondnok képébe.
- Bűntető munka. – mondta vigyorogva a gondnok. A lányok pedig felmentek a szobájukba. Kicsit sem volt ínyükre az aznap este. És az, hogy féltek is, mind a kettőjüket nagyon megrémítette. Jobban, mint a vérfarkas.
Reggel a két lány úgy ébredt, hogy tudták, az este folyamán büntetőmunkára kell menniük Friccsel. De majd úgyis ellógják valahogy, megoldják. Ami jobban aggasztotta őket, hogy ki lehetett előző éjjel az a vérfarkas. Persze senkinek nem mondhatták el, de, maguktól is rájöttek, hogy egyre több a rejtély, és egyre nehezebb lesz majd megoldani egyedül. Azzal nyugtatták magukat, hogy úgyis megoldják, mint eddig mindig mindent.
- Azt hiszem, rájöttem, hogy mi hiányzott eddig az idei tanévemből. – szólalt meg aznap délután bájitaltan órán Betsy.
- Na, mondjad. – nézett rá Gika, majd mikor észrevette, hogy barátnője bele akarja tenni a főzetbe a szalamadravért, sikított egyet. – BETSY!
- Igen?
- Hmm, semmi, próbáld ki, hátha nem robban fel. – erre Betsy belerakta az előbb említett anyagot. Először semmi sem történt, de aztán: BUMM! A főzet felrobbant.
Jellemző. De hozzá lehet szokni.
- Jellemző. Na, tehát, mi az, ami hiányzik? – kérdezte Gika.
- A kviddics.
Ez az, amiről még nem írtam, mert nem került szóba. Betsy is és Gika is nagy kviddics fanok. Tehát nagyon szeretik a kviddics minden formáját. Mind a ketten hajtót játszanak, de sajnos nem ugyanabban a csapatban, mivelhogy Betsy mardekáros, Gika pedig griffendéles. De ez nem okoz túl nagy problémát nekik. Még aznap délután, hogy Betsy felhozta a kviddics témát, lementek egyet játszani. Összeszedték a legjobb csapatot, ami Arany Csapat néven futott. Voltak ott minden házból emberek.
Ott volt természetesen Betsy és Gika, ők voltak a hajtók Rose Weasleyvel, egy griffendéles lánnyal (Hermione Granger és Ron Weasley lánya, aki nem tudná). Ott volt még Melanie is egy hugrabugos lánnyal, Laylával. Ők voltak a terelők. A védő Scorpius volt, a fogó pedig Albus Potter. James nem volt benne, a csapatban, mert nem őt szavazták be a lányok, mikor az volt a kérdés, hogy ő, vagy az öccse, Albus legyen a csapatban. Albusra több szavazat érkezett, de James játszik mindig, ha Albusnak valami baja van.
Tehát a délután folyamán főhőseink felkeresték a fent említett személyeket, hogy tartsanak egy gyors edzést.
- Srácok, muszáj edzenünk! – erősködött Gika Scorpiusnál és Albusnál.
- A többiek mit mondanak? – kérdezett vissza a szőke srác.
- Őket még nem kérdeztük meg, de Rosenak biztos nem lesz semmi kifogása ellene, Melanie meg Layla pedig úgyis azt csinálják, amit mondunk nekik, tehát... Szinte csak rajtatok áll vagy bukik a dolog. – erősködött húga is.
Nagy nehezen rá tudták venni a fiúkat és megbeszélték velük, hogy 10 perc múlva találkoznak a pályán. Aztán felmentek a könyvtárba, hogy megkeressék Melt és Laylát. Hamar megtalálták őket, és - kivételesen – ott volt Rose is. Tehát el is kezdődhetett az edzés.
- Lányok. – kezdte Rose. – Biztosak vagytok benne, hogy most akartok edzeni? – tette fel a logikus kérdést, tekintve, hogy szakadt az eső és villámlott.
- Ez a legjobb idő az edzéshez, higgy nekem Rosie. – mondta Gika, majd kérdőn nézett Betsyre. Na, most mit fogunk csinálni? Ezt lehetett kiolvasni a tekintetéből.
- Így a legjobb edzeni! – mondta, és belépett az öltözőbe. – Mire vártok srácok? Öltözzetek!
- Vagy vetkőzzetek, hehe J
Amint mindenki átöltözött, kiléptek az öltözőből, és megállapították, hogy az idő kicsit sem javult. A szél még mindig erősen fújt, szinte tombolt, és az ég még mindig villámokat szórt. Az eső meg mintha dézsából öntötték volna. Lehet, hogy tényleg dézsából öntötték.
- Na, akkor szerintem, most jön az a rész, amikor mindenki alkalmaz egy Leprex-et magán, és felszáll a seprűjével. Gyerünk! – szólt rá Gika a többiekre. Vagyis a törpiekre.
- Vagy az a rész, amikor békén hagysz minket és visszamegy mindenki a saját hálókörletébe. Szétfagyok. – közölte Albus.
Végül mégis elkezdtek játszani. Kissé vicces látvány tárult azok elé, akik a kastély valamely ablakán kinéztek, de nem kérdezte senki, hogy kik azok, akik még ilyen időben is játszanak. Megszokta már mindenki, hogy ha valami baromság történik, azt biztos a két lány és a bandája csinálja. Mint mondottam: jellemző.
Az edzés vége felé a srácok odamentek Betsyhez, aki épp Rosieval beszélgetett, és megköszönték, hogy mégis megtartották az edzést. Állításuk szerint fenomenális volt.
- Mint mindig. – fejezte be Scorpi mondatát a közeledő Gika. – Köszi srácok J
- Mint mindig. – mosolygott rá a szőke srác Gikára. – Jössz be? – kérdezte tőle, majd mikor Gika bólintott, elindultak a kastély felé.
Betsy, Rosie és Albus még ott maradtak, épp Meltől és Laylától köszöntek el.
- Akkor majd holnap reggel megbeszéljük a szombatot. Remek csajbuli lesz, vagyis remélem, vagyis biztos, vagyis értitek. – hadarta el gyorsan Layla, majd Melanieval együtt gyorsan leléptek.
- Akárki akármit mondd, én azért bírom ezt a két csajt. – mondta Rose, majd Betsy bólintását látva megkérdezte. – Bevesszük őket is a csapatba, nem? Mármint, ez egy elit. Érted.
- Igen, értem, és persze. Vagyis gondolom. Rendesek. – mondta Betsy is, de mintha oda sem figyelt volna, nagyon elnézett barátnője válla fölött.
- Aggódsz Gikáért, ugye? – kérdezte Rose, mint aki túl jól ismeri Betsyt, Aztán Rose, barátnője arcát látva folytatta. – Szerintem felesleges. Ismerjük Gikát, tud magára vigyázni. Vagyis kivéve, amikor nem, de most a bátyádról van szó, tehát megnyugodhatunk.
- Nem is tudom, kit féltsek jobban. Őt, vagy Scorpit? – tért vissza az életbe a lány. Nevettek.
- Szerintem – kezdte Albus – Scorpiust. Jól ismerem Gikát, és lehet, hogy a végén még 100 felé átkozza a bátyád. Egyébként meg én úgy tudtam, utálják egymást. Mi ez a nagy kibékülés? – kérdezte.
Betsy vállat vont. Valahogy úgy érezte, és ezzel nem volt egyedül, aznap este sok minden megváltozott. Gika is másképp nézett a bátyjára, a bátyja is Gikára, ő is Albusra, meg Laylára és Melre. Tehát mintha az egész világ megfordult volna. Mintha felcserélődtünk volna.
Mikor felért a szobába, Gika már ott volt. Ült az ágyon, és egy fényképet nézegetett, amin ők ketten voltak. Betsy leült mellé az ágyra, majd hosszú néma hallgatás után barátnője megszólalt:
- Szerinted is felcserélődtünk? – kérdezte.
- Valami olyasmi. – válaszolt a másik, és megölelték egymást. Itt már szinte biztos volt, hogy az ő barátságuk örök.
Másnap reggel, mikor már túl voltak ezen a lelkizős hangulaton, Betsy megkérdezte Gikát, hogy mi volt előző este, mikor Scorpius felkísérte. Gika csak megvonta a vállát.
- Semmi. – mondta, majd mikor meglátta milyen arcot vág barátnője, folytatta. – Bejöttünk a kastélyba, feljöttünk ide a szobánkhoz, közben pedig beszélgettünk. Aztán meg elköszöntünk egymástól, és elment. Én meg bejöttem. Ennyi.
Betsy meg csak röhögött barátnőjén. Meg is kérdezte tőle, hogy most már másképp gondol-e Scorpiusra, de a lány csak a vállát vonogatta. Azt mondta, kicsit kedvesebb lett.
- És össze is jönnél vele, ha úgy alakulna? – kérdezte sunyi vigyorral Betsy.
Válaszként Gika hozzávágott egy párnát
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
