- Héé, kilóg a lábam a köpeny alól! Betsy! – sipítolja barátnője fülébe a barna hajú lány.

- Kilóg a lóláb? – röhögi ki a másik.

- Héé! Halkabban! – szól rá Gika.

Épp a negyedik emeleten sétálgattak a Potterek láthatatlanná tévő köpenyében, amikor ez a kis közjáték játszódott le kettejük között. Még pár héttel eme este előtt a lányok felfedeztek egy szobát – nem, nem a Szükség Szobáját -, ami totál rájuk volt szabva. Kicsit hasonlított a kedvenc helységükhöz, vagyis a szükség szobához, de nem teljesen olyan volt. A fal a szivárvány összes színét felhasználva volt kockás, pöttyös, csíkos. Ezer féle szín, ezer féle variációban. A szoba közepén volt egy asztal, amin mindig két süti volt. Az egyik falon derék magasságban könyvespolc, ami mellett egy lista, hogy mely gomb megnyomásával, milyen fajta könyveket pakol ki a polc. Praktikus.

- Nah, végre valahára itt lennénk. – dobja le magát a szoba másik végében levő kanapéra Gika. – Amikor jött Loknifej*, azt hittem, végünk. (*Lockhart-ra utal, azért lokni fej, mert mindig loknikban van megcsinálva a haja)

- Úgy érted, Zoknifej? – vigyorodik el Betsy. Úgy látszik, elemében van.

- Lockhartra gondolok, teee.

- Tudom. – szól Betsy. – Nah, felkészültél a meglepetésre?

- Fel hát! – kapja fel a fejét Gika a kanapén.

- Tádáááám...

Húz elő egy könyvet a köpeny alól. A könyvön egy furcsa jel volt, kissé ilyesztő.

- Úúú, ezt Hangya 2 szájából rángattad ki, vagy mi? Undorító, fúúújj... – fintorodik el Gika.

- Hülye, a könyvtár zárolt részlegéből loptam tegnap előtt. Beleolvastam és röviden és tömören megmagyarázva, ez egy útmutató a... szóval, ehhez a szobához. Hogy kell átkokat kifejleszteni, meg hasonlók.

- Hú, váóv, tuti, hogy Kígyó bá’, isten nyugosztalja, is ezt használta, amikor átkokat fejlesztett ki.

- Úgy érted, Levicorpus? – kérdezi Betsy.

- Úgy. – feleli Gika. – De ahogy nézem ez egy jó régi könyv. Biztos azért rakták be a zárolt részlegbe, mert Kígyó bá’ használta....

- Teljesen mindegy – vágott a szavába Betsy -, mert most nálunk van....

- Te is arra gondolsz, amire én? – kérdezi csillogó szemmel Gika.

- MEGYÜNK SHOPPINGOLNI! – üvöltik egyszerre.

És mind a ketten elkezdtek röhögni. A szituáció nem volt annyira vicces, de ők eléggé tudtak röhögni minden hülyeségen. Leginkább a saját hülyeségeiken. És ott, azon az estén, egész végig átkokat fejlesztettek ki. Vagyis nem, mert nem jutott eszükbe semmi használható dolog, de sokat gondolkoztak azon, miket fejlesszenek ki. Közben pedig ettek. A süti, ami az asztalon volt, ugyebár hamar elfogyott, de a tányér újratöltötte magát.

- Ez hamar elfogyott. – szólt Betsy.

- Hamar?? Jajj, csak őt ne!!! – kapja fel a fejét Gika.

- Nem az a Hamar, teee. Csak közöltem, hogy a süti hamar el lett fogyva. Szép magyarosan megaszontam.

- Még jó, hogy angolok vagyunk, különben ciki lenne. – vigyorog rá a másik lány.

- Az. – ért vele egyet Betsy.

Ott töltötték a fél éjszakát, körülbelül hajnali háromkor értek volna vissza a szobájukba. De, hát, nem így ismerjük mi őket, meg az elején előre szóltam is, hogy a nap folyamán valaki meg fog halni. Vagyis csak azt mondtam, hogy a nap melyen történetünk kezdetét veszi, és valakinek be is fejeződik. Ez a valaki, egy olyan ember, akit már rég óta ismerünk, és szerettünk is. Nagyon nehezen válunk meg tőle, de... Gika és Betsy épp a szobájukba akartak visszamenni, mikor megláttak egy kicsiny testet a folyosó padlóján, melyben felismerték hőn szeretett bűbájtan tanárukat. Halott volt.

A lányok természetesen azonnal rohantak McGalagonyhoz, hogy szóljanak neki, hátha meg tudja még menteni, de... Ez nem volt ilyen egyszerű, ha már valaki meghalt, az meghalt. Sajnálatos dolog, hogy egy ilyen nagyon rég óta ismert ember hal meg, mint Flitwic, de hát az élet mindenkinek véget ér egyszer.

Az este folyamán Gika és Betsy nem nagyon tudtak aludni. Reggel a reggelinél McGalagony közölte a diákokkal a történteket. Úgy állították be a dolgokat, mintha a professzor természetes halált halt volna, de Betsyék tudták, hogy ez biztos nem így van. Főleg azért, mert találtak egy kulcstartót a földön a holtest mellett, amit még mielőtt odahívták volna McGalagonyt, elhoztak.

Két nappal az eset bekövetkezése után, a lányok épp a Szükség szobájába akartak belépni, hogy folytassák az elektromosság bevezetésének kísérletét, de ott, a szükség szobában, már volt valaki. Ennyit arról, hogy valakinek véget ért az élete aznap.

- Tanárúr? – kérdezi kidülledt szemmel Gika. – Maga mit keres itt?? Nem úgy volt, hogy meghalt?

- De, Miss Weasley, de ez csak álca. Közeleg a gonosz, csak sajnos senki nem hisz nekem. Minerva is úgy leteremtett, pedig én láttam, a saját szememmel. Persze mindenki azt hiszi, hogy most, hogy Harry Potter legyőzte Voldemortot, vége minden veszélynek.

- Tanár úr. – kezdi Betsy hosszú monológját. – Nem bántásból mondom, de maga már nagyon öreg. Az lenne a legjobb, ha elhagyná a Roxfortot, és elmenne messzire, ahol élete utolsó éveit eltöltené, békességben, és szeretetben. Ön nem így gondolja?

- Ohh, nocsak. A kisasszony tud normálisan is beszélni? – döbben meg a tanár.

- Hehe, Betsy, ezt most megszívtad. – röhögi ki barátnője.

- Kettőnk közül ÉN vagyok a komolyabb, szal: NE SZÓLJÁL BE! – dühödik be.

- Azt hiszem, lányok, igazatok van. Elmegyek, messzire, a hegyekbe, és ott megvárom, hogy ténylegesen meghaljak. – Álmodozgat hangosan. – Jut is eszembe, nem látta valamelyikkőtök a kulcstartómat? – Kérdezi.

- Dehogynem, ott volt a tanár úr holteste mellett. – adja át neki Gika a kulcstartót.

- Köszönöm. Na csáó, lányok! – köszön el.

- Csáó?? Azt mondta, hogy csáó, vagy menjek el fülészetre?! – döbben le Betsy.

- Pedig tényleg azt mondta. Nem is tudtam, hogy Flitwic tud ilyen modern is lenni. – töpreng el a dolgon Gika is. – Na, lássunk hozzá azokhoz az elektronokhoz, meg elektródákhoz.

Aznap nagyon sokat foglalkoztak az elektronikus dolgokkal. Egészen jól összedobták, végre, öt év után, sikerült. Működött. Az áram. A számítógép.

- Aztakurva, ez MŰKÖDIK! – nyögi be Gika.

- Jah, jééé, de tök jó! Ha megbeszéljük Galagonyával, tuti megengedi, hogy sulirádiózzunk! – éjjenzik a másik is.

- Igen, valószínű. És akkor majd beszélünk, és beszélünk, és beszélünk. Lehet, bemondom majd a kedvenc viccemet is.

- A King Kong-osat? – kérdezi nevetve Betsy.

- Igen. Hol kong King Kong? King Kong kint kong.

A szobába visszafelé menet összefutottak azzal a bájgúnár csávóval, aki Jamesékkel lakik egy szobában. Valamit beszólt a lányoknak az a paraszt, amit persze Gika nem hagyhatott szó nélkül:

- Akkora paraszt vagy, hogy akkor láttál először félcipőt, amikor az ekevas kettévágta a gumicsizmádat.