Gusztustalan, Ben Joe, Xer, Kukesz és QQRIQ

Másnap, péntek tizenharmadikán mindenki jót röhögött Ádám levágott, csonka karján. Ádám nem díjazta a gonosz megjegyzéseket. A lángszóróval, ami még mindig a másik kezében volt 3 embernek pörkölte ki a beleit.

A matek óra olyan röhejesen unalmas volt, mint szokott.

 Óra után viszont bekövetkezett, amire számítani lehetett. Hoszéj Ármándó sarokbe szorította Bettinát és Ádámot, aki rohatt bandzsa. Ármándó kezében egy kalasnyikov volt. Bettina és Ádám már felkészült a halálra, amikor Hoszéj Ármándó csúfos véget ért. Egy nyílvessző átlyukasztotta a fejét. Az utca felől jött a támadás, merthogy az udvaron játszódott ez az egész story.

Bettina kinézett az utcára. Amit ekkor látott azt mindenki szívesen elfelejtené.

5 talpig fekete ruhában lévő embert. Az egyik egy íjat tartott a kezében. Ilyesfajta szófoszlányokra lett figyelmes, hogy megérdemelte, nem tetszett a képe. Logikus, hogy íjat lövök a fejébe.

- Köszönjük. – hálálkodott Ádám.

- Nézd milyen rohadt bandzsa! – mondta az egyik.

- Téged, hogy hívnak? – kérdezte Bettina.

- QQRIQ -nak. – hangzott a felelet.

Az 5 fiú odamentek a kerítéshez.

-          Nézd annak a mutánsnak csak egy keze van. – rikkantotta QQRIQ.

-          Aha, de nyomi. Legalább tud kő, papír, ollózni. – mondta az, aki az íjat tartotta.

-          Titeket, hogy hívnak?

-          Engem Kukesznek. – mondta az íjász.

-          Engem Xernek. – mondta egy sovány, furcsa alakú fejű gyerek.

-          Engem Ben Joenak. – mondta egy göndör hosszú hajú. Normális ember kiröhögte volna fürtjei miatt, de ez a regény nem bővelkedik ilyenekben.

-          Engem pedig Gusztustalan. – mondta egy kövér hosszú hajú fiú.

-          Engem Bettinának, őt Ádámnak, aki rohatt bandzsa.

-          Ez a paraszt ki volt, akit fejbe lőttünk? – kérdezte QQRIQ.

-          Hoszéj Ármándó, Eszmeralda, a legjobb barátom szerelme.

-          Szép volt Kukesz. – dicsérte meg Ben Joe.

-          Alap. - mondta Gusztustalan.

-           Na szerbusztok.

Marríja Delosz Ólusz E Zungresz Igrandez megint megözvegyült. Ádám elkezdett neki udvarolni. Nyalta a talpát, megalázkodott és kinyalta a seggét, meg a szokásos dolgokat. Bettina ezt nem díjazta ezért összevesztek. Eszmeralda végre felébredt és kimászott a wc-ből. A nap végére Bettina nagyon ki volt akadva Marríjára. Miért az ő seggét nyalják annyian? Pedig az övét is nyalhatnák. De nem, az ő nevét még Csaba sem tudta. Valami nem volt vele rendjén aznap, de nem tudta mi.

-          Menj oda hozzá. – bíztatta barátját Féllábú Katalin.

-          Igaza van. – erősítette meg, eme rendkívül érdekes utasítást Eszmeralda.

-          És ha visszautasít? – aggodalmaskodott Bettina.

-          Akkor én jól fogok szórakozni. – bíztatta barátját Gonosz.

-          Na jó megyek. – született meg az izgalmas elhatározás.

(Ezért az unalmas párbeszédért elnézést kérek.)

Bettina elindult Csaba felé, aki épp egy csukott ajtón akart bemenni. Nem volt annyi esze, hogy kinyissa az ajtót. Vécére akart menni. Látszott arcán a vágy, hogy kiereszthesse, ami a húgyhólyagjában van.

-          Szia. – köszönt

-          Szia. – hangzott a tömör felelet.

-          Figyelj mit szólnál ha? Tudod már nagyon régóta tetszel nekem.

-          Tényleg? Ismerjük egymást?

-          Igen, osztálytársak vagyunk. Bettinának hívnak.

-          Te is tetszel nekem ő Marci? Viki? Ági? Ja nem tényleg Bettina.

-          Bettinát mérhetetlen örömmel töltötte el, hogy Csaba megjegyezte a nevét.

-          Ő eljönnél velem valahová?

-          Igen, szívesen. – felelte Csaba.

-          Bettina úgy gondolta ez élete legjobb napja ám ekkor…

Csabának bizonyára nagyon megtelt hólyagja, mert egyszer csak felrobbant. De nem ám csak a húgyhólyagja, hanem az egész teste is. A húgy, mely megtöltötte szegény ártatlan gyermeket, hatalmas hullámokkal zúdult a folyosóra, a járókelőkre és szegény Bettinára.

Akiket nem zavart a vizelet jót nevettek. Ilyet sem lát minden nap az ember. Hogy egyszer csak valaki minden ok nélkül felrobbanjon és 547 hektoliter húgyot zúdítson az emberekre. Plusz a húscafatok és a vér.

De a normálisabbakat igenis zavarta.

Bettina és Eszmeralda nagyon rossz hangulatban volt aznap. Mindkettejük szerelme meghalt más, más okokból. Féllábú vigasztalta őket. Az ő szíve választottja már régebben meghalt. Nyomi Petit a félperces háborúban lőtték le. Ezért nem érdemes valakinél elkötelezned magad, mert lehet, hogy meghal.

-          Talán belekerültünk a szerelmi huszonhatszögbe. – mondta ki mindanyjuk legrosszabb rémálmát Eszmeralda.

-          Ilyet ne is mondj. –parancsolta a Jó Ikertestvér.

-          Talán igaza van. Hányan haltak meg az utóbbi időkben? Csaba, Hoszéj Ármándó.

-          Ja, Peti, Gazdag

-          Igaz, Ádám és én is csak a szerencsének köszönhetjük, hogy most itt nosztalgiázhatok veletek azon, hogy hányan haltak meg.

-          A parkban ültek négyen. Gonosz Ikertestvér, épp egy idős hölgyet nem kísért át az úttesten. Odajött hozzájuk Lució Maravel, a fényőr. Beszámolt nekik egy szörnyen gonosz élőlényről, a Dühöngő Őrültről. Ez a teremtmény ki tudja szívni az emberből az örömöt. A filmekben negyven méter magasban szokott röpködni.

De itt a föld fölött siklik. XXXL-es pulcsija van és ezért csak az látja, hogy mi van a csukja alatt, aki benéz alá és, akit megcsókol. 6 keze van. Kámeháme songokus támadásokra képes szinte lehetetlen legyőzni, de van egy módszer, amivel le lehet.

Tökön kell rúgni. Akkor felrobban és akkorát szól, hogy csak na.

Nem egyedül dolgozik, van nála egy sokkal félelmetesebb személy is akit úgy hívnak, hogy … hogy…

Azt akarta mondani Tudodki, de mivel nem tudják ezt azért mégsem mondhatta. Így hát mit volt mit tenni kimondta: Voldemort.   

Voldemort felsőbb rendű gonosztevő a Dühöngő Őrültnél. A Dühöngő Őrült közismertebb neve dementor.

-          Legyetek óvatosak főleg te, Eszmeralda.

 Elbúcsúztak majd a lányok elindultak az úttest felé, amely fölött Bettina tegnap fájdalmas emlékeket szerzett. De, amit akkor láttak attól a lélegzetük is elállt.

Az utca túloldalán egy iskolatársuk hátrafelé kúszott. Vele szemben egy fehér bőrű, de olyan fehér, mint a csont ember állt. Egyik kezét előre nyújtotta így látszott, hogy egy gyilkoló gépet tart benne. A lányok már olvasták a Harry Pottert így tudták, hogy ő Voldemort. Bettina és barátai  gyorsan megálltak és el kezdtek hátrálni.

Látták, hogy Voldemort már majdnem elsütötte a gyilkoló gépet és ezzel kioltotta volna szegény iskolatársuk életét. De ekkor Voldemort elterült, mint a Nagyalföld.

QQRIQ volt mögötte és Voldemort azért esettel, mert QQRIQ fejbe dobta egy gumicsirkével. A gumicsirke QQRIQ egyik legerősebb pokemonja volt. QQRIQ mögött ott volt a másik négy barát is valamivel hátrább. Voldemort feltápászkodott és már QQRIQ -ra támadott volna, de Kukesz fejbe dobta egy dióval. Kukesz és QQRIQ tehát nyíltan szembeszállt Voldemortal.

-          Hallod Xer, ez pont olyan fehér, mint te. – gúnyolódott QQRIQ.

-          Ja, béna egy színed van haver. – ütötte tovább a vasat Kukesz.

-          Biztos nem jár túl gyakran napozni. – ezzel a megjegyzéssel QQRIQ kihúzta a gyufát. Voldemort elindította a gyilkoló gépet.(a Gonosz Ikertestvér felkészült a legrosszabbra, ami számára a legjobb.) Zöld sugárnyaláb repült QQRIQ felé, ám ekkor berepült elé egy másik gumicsirke és meghalt. Kukesz gumicsirkéje az élete árán mentette meg QQRIQt. QQRIQ –nak sem kellett több. Elő kapott egy szakadt papucsot és teljes erőből Voldemort felé dobta. A papucs füstölt olyan gyorsan repült. Hasba találta Voldemortot és ennek következtében az elhányta magát, de ezt nem sokan vették észre mivel a papucs tovább repült  Voldemortal együtt. Nekiütköztek a 20 méterrel mögöttük álló emeltes háznak, de azt minden gond nélkül átlyukasztották és repültek tovább de a második ház már kemény diónak tűnt. Az jelentette a végállomást.

-          Ez nem állítja meg. – bölcselkedett Xer.

És igaza lett. Voldemort hórihorgas léptekkel közeledett az öt fiú felé, de Gusztustalan áliász Undorító Dagadt Kristóf olyan büdös volt, hogy Voldemort majdnem elájult. Épp, hogy csak eszméleténél maradt és egyszer csak eltűnt.

-          Biztos dehopponált – mondta Gusztustalan.

-          Szerintem is – tette hozzá Ben Joe, akinek eddig semmi szerepe nem volt és ezt a két szót is csak azért bíztuk rá, mert olyan jelentéktelen két szó és, hogy ő se mondhassa azt, hogy nem fontos szereplő.

Bettina és barátai odarohantak.(az iskolatárs közben felszívódott). 

-          Ez Voldemort volt. Ti vagytok az elsők, akik szembe mertek szállni vele. – ámuldozott Bettina.

-          Nem nagy dolog. Én élvezte a földbe döngölni szegény szerencsétlent. Volt mersze az én színem előtt kínozni az iskolatársatokat. – szerénykedett QQRIQ.

-          Elismerem, hogy szép dolog, amit csináltatok, de neked nem erősséged a szerénység. – becsmérelte Bettina QQRIQt.

-          Ezzel mire akarsz célozni?

-          Arra, hogy úgy beszélsz mindenkivel, mintha te hatszor jobb lennél nála.

-          Ha úgy beszélek akkor általában igazam van.

-          Erről beszélek.

-           Ezt megjegyeztem. Keressük meg azt a hálátlan iskolatársat.

-          Azzal az öt fiú elment. Ki tudja megéli-e a másnapot az Iskolatárs.  

Bettina észre se vette és máris ráköszöntött a hétvége. Megélték hát ezt is. Bár sorsuk kilátástalannak tűnt Voldemort és a Dühöngő Őrült miatt Bettinát nem tudta izgatni a jövő. Jobban izgatták a tegnap látottak és hallottak. Úgy gondolta QQRIQ egy beképzelt, komolytalan hülyegyerek. A barátai is azok, de ez mellette nem annyira tűnik fel. Vakmerőek is. Úgy gondolta úgysem élik meg a könyv végét.

A hétvégén azt tervezték, hogy elmennek Lució Maravelhez. Eszmeralda úgy döntött megengedi Luciónak, hogy megpróbálja meggyógyítani a szemét. Elege volt belőle, hogy mindig mindent megfejel, alighogy begyógyul az egyik púp a felén szerez egy másikat. Amint ezen elmélkedett út közben jól megfejelt egy vilolanyoszlopot bemelegítés képen, aztán egy stoptábla tetejét verte le, később egy buszmegállót intézett el totálisan. 

Megérkeztek Lucióhoz. A fiú nagyon örült a lányoknak. Kezét Eszmeralda szeme elé helyezte és a lány pár másodpercen belül már nem volt vak. Tehát látott, mert, aki nem vak látja mi a lényeg. Sajnos nem jött össze, amit Lució Maravel akart, miszerint Eszmeralda ott marad nála éjszakára és utódokat nemzenek. A lányok megköszönték és elmentek. Már este volt. Mentek az utcán gyanútlanul és ekkor természetesen rettenetes dolog történt. Eszmeralda azt hitte megint megvakult, a Gonosz Ikertestvér meg élete legboldogabb pillanatait élte át…