Ketten a szem�tveremben

Egyed�l a vaks�t�tben,

 S v�r cs�p�g a falon.

Az �n v�rem �s csak az eny�m,

De l�tni nem akarom.

Egyed�l, �s kihalva,

�s lassan k�szva a koszon.

Csendben odak�szom,

S nyalom a v�rem a falon.

Fekszem a s�t�t szem�thegyen,

�s v�rt k�nnyezem.

Mi�rt vagyok egyed�l?

Mi�rt nincs senki velem?

Fekszem ott �s f�jok,

De m�r f�jni sincs er�m.

V�gezz velem Isten,

�lj meg, teremt�m!

A Pokol t�z�t k�v�nom m�r,

A F�ld jege helyett.

Gyere �rtem S�t�n,

Ny�jtsd fel�m kezed!

Fekszem ott,

�s nincs senki velem.

A F�jdalom a bar�tom,

� maradt csak nekem.

Sz�tv�gom a karom,

Hogy ne csak lelkem f�jjon.

A F�jdalom van velem,

� az �n bar�tom.

Fekszem ott �s k�rdezem,

Mi�rt nincs senki velem?

Mikor hagytam �n el b�rkit is,

Hogy most visszaadj�k nekem?

Halkan a semmibe suttogom: sosem,

Szememb�l tov�bb patakzik a v�rem.

P�r �ra m�lva kisz�ll testemb�l a lelkem,

Len�zek, s l�tom magam ott fek�dni

…. Megfulladva a saj�t v�remben.

-         V�g�l ez lett Poklom is: a s�t�t, v�res szem�tverem,

Hol reszketve a F�jdalomt�l

Kileheltem lelkem.

      �r�k id�kig itt lesz h�t helyem,

     Kettesben a F�jdalommal, egy s�t�t szem�tverem….